Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

316 865. szám. Egy indirect eszközről is volt szó még: jobb lábra állítani a Budapesten kivtil létezü akadémiai intézeteket, mert, ez volt az argumentum, ha ezek jók lesznek, oda is több hallgató fog menni s ez csökkentené a budapesti egyetem népességét, külö­nösen a jogi fakultásban. A mi az ajánlott módokat illeti: mondatott, hogy czélszerű lenne a három éves tanfolyamokat visszaállítani. Ezt nem fogadhatnám el, mert ez által az a színvonal, a melyre az előadások a 4 évi tanfolyam behozatala óta emeltettek, alá fogna szállani; az ily intézkedés a szükséges mel­léktanulmányoknak, mint a philosophia, história stb. elhanyagolására vezetne s a naponkint szapo­rodó jogi szakismeretek(uj törvények, stb.) számára sem engedne kellő tért és időt, Az is ajánltatott, hogy philosophiai fakultás­sal kellene az akadémiákat kibővíteni. En abban a meggyőződésben vagyok, hogy ez maga soha sem vonná a hallgatókat sem a vidékre, de Buda­pestre sem. Azok nem a philosophiáért jönnek ide. A budapesti egyetemnek 1881-ben volt a philoso­phiai fakultáson 586 hallgatója. Emelkedett ez 1882-ben? Nem, hanem leapadt 38á-re. A harmadik ajánlat volt a tudori fokozat osz­togatása. Erről le kell mondanunk, ezt lehetetlen­ség megengedni. A tudorság szerintem oly actus, melynek végzésére nem egyes kar, hanem a karok összesége van hivcitva. Hogy azonban az ügyvédségre nézve mellőz­tessék a „doctori" ezím kelléke, azt magam is határozottan pártolom. Legyen a doctorság csupán a tanári pályára qualificáló. Mindezek az eszközök, még ha életbe léptet­tetnének is, nem tennék azt, hogy a fiatalságot Budapestről elvonják. Budapest előnyeit, a melyek az ifjúságra annyi vonzó erővel bírnak, többen el­mondták előttem. Azokhoz nincs mit adnom ; csu­pán azt, hogy míg ezek az előnyök Budapesthez vannak kötve, addig nincs erő, mely ifjúságunkat innen elvonja. Kérdés tehát: mit kell csinálni ? Hogy sokan vannak az egyetemi pályán, azt látjuk; adjunk hát nekik módot, hogy kielégíthessék tudomány­szomjukat. E szempontból én helyeslem a parallel kathedrák alkalmazását, de ugy, a mint Szily tagtársunk a bécsi egyetemre vonatkozólag emii­tette, hogy t. i. a különböző, de rokon szakokra készülő fiatal embereknek ugyanazon tudomány különböző szempontból adassék elő. így a hall­gatóság megoszolván, a demonstratív tudományok is előadhatókká válnak. A vizsgálati rendszert is meg kell változtatni, mert az mind a tanárra, mind a tanulóra nézve terhelő és káros. A harmadik egyetemet is szükségesnek állí­tom, egyfelől ugyan mint segítőt a budapesti egye­tem bajain, de másfelől hazánk általános culturális szükségletei folytán is; azonban azt kívánnám, hogy az oly helyen állíttassák föl, a mely mellett országos, nemzeti érdek is szól. Hogy mikor állít­tassák föl, arra nézve nem tudok mást mondani, csak azt, hogy mihelyt az idő reá kerül, ha majd elmondhatjuk Horatiussal: Attulere sitim tempóra. De hogy egyszerre most mindjárt mint Minerva ugorjék elő, azt az ország rendelkezésére álló eszközök nem fogják megengedni. Hogy a szervezete milyen legyen: a tett indítványok után aggodalmam van az iránt, bele­vegyük-e a t eologiát ? Mert ez csakugyan na­gyon meggondolni való. A különböző felekezetek mindegyikére csak két-két kathedrát számítva is, mily nagyszámú tanárra lenne szükség. Tehát minden szépsége mellett is annak az ideának, hogy az állam a leendő papok neveltetésére felvigyáz­zon, a mi kétségkívül érdekében áll: minden te­kintetben megfontolandó, vájjon a theologia, mint fakultás, helyet nyerjen-e a felállítandó uj egye­temen ? A jogakadémiákat illetőleg ugy látszik, hogy a közoktatási bizottság attól tart, hogy ha az egye­tem felállíttatik, akkor valamennyi akadémia mind üres lesz. A kérdés tehát az, mikép kellene azokat megmenteni ? Én ettől nem félek, mert az fel sem tehető, hogy azok üresekké válnak. Az egyetemi központ nagyon távol esik a haza határaitól. S mivel a fennállást a helyzet biztosítja: az a köte­lesség, hogy oly átalakítást tegyünk rajtok, a me­lyet a tudomány és a szükséglet igényei meg­kívánnak, mert azt, hogy ezek az egyetemek mel­lett csak lézengjenek, én nem helyeselhetném. Én a jogakadémiákon a bölcsészet tanítását határozottan követelném, a négy évi cursust meg­hagynám.

Next

/
Thumbnails
Contents