Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

312 865. szám. mai tart fön; a leggazdagabb, legelőkelőbb nemzetek is bizonyos habozással és tartózkodással látszanak az orvosi tanintézetek fölállításához, szaporításához fogni. Még Ausztria is, mely a Thun-féle reformok óta legközelebb simult a német egyetemi rendszerhez, két egyetemet tart fönn, a lembergit s a czernovitzit, melyen orvosi fakultás hiányzik. Talán nem túlzott a következtetés, ha e tényből azon tanulságot vonom le, hogy egy-egy új egyetem felállitásából még nem következik szükségképen, hogy az orvosi karral is ellátva legyen, mert az orvosi kar nemcsak hogy felette költséges, hanem igen kényes institutió is. Nemcsak pénz, még pedig nagyon sok pénz, hanem a kellő „beteg anyag" fölötti alkalmas rendelkezés kérdése is. Már pedig nekem ugy tetszik, mintha Magyarország culturalis és népességi viszonyai e tekintetben nem igen kedvezőleg alakulnának. A vidéki lakosság még kevéssé szokta meg a magasabb rendű orvosi segély igénybe vételét — a mi a klinikai anyag kellő bőségére hatna vissza. Hiszen még a kolozsvári egyetemre vonatkozólag is hallottunk panaszt, — Felméry tisztelt tagtársunk előadásában — hogy nem rendelkezik elegendő számú hullával. Talán még egy más körülmény is némi figyel met érdemelne. Hazánk nagy területein egy agvonóm lakosság egyforma életviszonyai talán a kórállapotoknak bizonyos egyformaságát, csekély változatosságát eredményezik. Az állapotok e tekintetben egészen mások, mint nyugati Európában, hol aránylag szűk területen a létviszonyok gazdag különfélesége kínálkozik ; hol gyári, ipari, gazdasági keresetet folytatók, városi és falusi nép, hegylakók és kikötő népesség sűrűn és közel érintkeznek. A viszonyok s állapotoknak e gazdag árnyalása a pathologicus tünetekben is visszatükröződik. Magyarországon ellenkezőleg a lakosságnak homogén, gyér árnyalású létföltételei alatt, a beteganyag különnemtíségre, változatosságra nézve is alanti lesz. Legalább az ország számos vidékén az lesz. Egészben véve kevés vidék és még kevesebb helyi központ fog találkozni, mely orvostanulmányi tekintetben ez állapot alól kivételt képez. Távol van tőlem, mintha az egyéni nézetből azon szélfő következtetést akarnám levonni, hogy Magyarországon egyáltalában nem lehetne több orvosi fakultást felállitani. De ha a szakértők egy laikus e merőben instinctiv nézetének némi alapot s aetualitást tulajdonítani találnának, akkor egy új, positiv érvvel több járulna azon felfogás támogatására: mely szerint az új egyetem fölállítására, székhelyének kiszemelésére nézve a localis érdekek kis játékai tekintetbe nem jöhetnek. A döntés csak a tudomány tárgyilagos követelményei, a felső oktatás nehéz kielégitésű, bonyolult szakigényei szerint történhetik. Az ellenkező eljárás legdrágább közérdekeink vétkes sérelme lenne. (Helyeslés.) Dr. Mariska TilmOS: Félremagyarázott szavaimnak helyreigazitása végett emelek szót. Az előttem szólott igen tisztelt kartárs ur oly alakban tüntette fel javaslatomat, mintha én valamennyi 13 akadémiának kívánnék gradus-osztogatási jogot adni. A t. kartárs ur ugy látszik, előterjesztésemet nem kisérte egész figyelemmel, mert nyilatkozatomban világosan és határozottan arra utaltam, hogy az akadémiák összevonása után egyedül a valóságos fakultásokká átalakítandó jogtanintézetek volnának a szigorlatok tartásának jogával felruházandók, kifejezvén egyúttal abbeli reményemet, hogy ha majd a törvényhozás a felső tanintézetek ügyét szabályozni fogja, a felekezetek akadémiáik tetemes részét maguk fogják megszüntetni. Dr. Lánczy Gyula: Ez észrevétel tárgytalan, mert én mindenekelőtt kiemeltem, hogy Mariska Vilmos ur az akadémiákat a jogi fakultással egyenrangra akarja hozni és mikor a gradus-osztogatáshoz jutottam, egyáltalában minden akadémiai tudori gradus-osztogatásnak ellene nyilatkoztam. Dr.Eailtz OuSZtáT l Azt méltóztatott Lánczy Gyula ur hangsúlyozni, mintha mi a jogakadémiákon más embereket nevelnénk, mint az egyetem és hogy az a javaslat, mely említtetett, oda vezetne, hogy a hallgatók elegendő theoreticus képességet nem nyernének. Talán méltóztatott a rigorosumok alkalmával is meggyőződni, hogy ha nem is vagyunk képesek oly jeles szakférfiakat adni, mint az előttem szólott, de mégis kötelességünknek megfelelünk és legyen