Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

865. Mám. 3ÍÍ valamely kar vagy valamely szakok s ugyan mely kar s mely szakok?" Tisztelt értekezlet! A magyar társadalom és kormány nagy hajlamot árulnak el az egyetemi organismus egyik tagjának, a theologiai karnak elejtésére: miként azt a kolozsvári egyetem szervezésekor követett eljárás s az akkori közhangulat tanúsította. A theologiai fakultásnak beillesztése egy új állami közintézefbe, kétségkívül nem könnyű föladat; társadalmunk pedig a problémák megkerülését jobban kedveli azok megoldásánál. De én e kényelmi szempontért nem tudok lelkesülni, valamint nem fogadom el a doctrinair és felületes liberalismusnak azon chablonszerű következetességét, mely az állami közintézetek felekezet nélküli jellegéből folyólag, a theologiai fakultásokat már elvileg is számkiveti az egyetemi tagolatból. E nézet sehol sem gyökerezhetnék meg könynyebben, sehol több követelőre nem találhatna, mint Magyarországon, hol aránylag kevés tudomást vesznek az Európát mozgató egyházpolitikai küzdelmek bensőbb árnyalatairól s az azok tárgyát képező egyes részletkérdések történelmi fejleményeivel nem sokat törődnek. így könnyen elkerülhette a közfigyelmet az a tény, hogy a mint valamely nemzet közoktatási ügye az egyház kizárólagos gyámkodása alól kikerül és saecularizáltatik: az egyház radikálisabb, militansabb szárnya azonnal oda törekszik, hogy a theologiai oktatás minél ridegebben isoláltassék minden külbefolyástól, a püspöki dioecesiseknek mintegy belügyévé tétessék és többnyire bizonyos rendeknek kizárólagos uralma alatt, egy inkább vakbuzgósága, mint tudományos képzettsége által kiváló clerus nevelésére szolgáljon. Ez az irány, mely a szó valódi értelmében vett ultramontanismus iránya, mindenekfölött és kizárólag semináriumot követel, mert azt könynyen meghódíthatja. Az egyetemet sohasem sze rette; mert annak fogalmában mindenkor benn rejlett az állami felügyelet és közvetett vagy közvetlen befolyás. Pedig e felügyeletről és befolyásról lemondania az államnak nem oly egyszerű, aggálytalan dolog, főleg oly országokban, hol a katholikus egyház az uralkodó, oly nagy szerepet játszó, mint Magyarországon. Csak a társállam, Ausztria példájára hivatkozom, hol a közoktatási kormány az egyetemek theologiai karainak szabályozása révén, rendeleti j ogának érvényesítése által, mindenkor biztosítani igyekezett, hogy a papi képzés azon színvonal magaslatán maradjon, mely a katholikus egyház történelmileg kifejlett viszonyai között, a nemzeti közműveltségnek és az állami belbékének egyik tényezője és követelménye. Nem hiába mondja Renan, hogy az inductiv, a természettudományi módszer a hittudomány terén : a történelmi kutatás. A theologia tudományos művelése, a magasabb rendű papi képzés tehát hasonlóképen reászorul más szakok kiegészítő művelésére, segélyére, mint azt az egyetemi szervezet nyújtja; ez az, mire nyilatkozatom elején czélozni kívántam. A részvétel és közösség az egyetemi szervezetben, egy élő mementó, hogy a clerus a nemzet culturközösségéből kiszakítva nincsen — egy hatályos eszköz, hogy annak kapcsolatában föntarthassa magát. Ennek megőrzése pedig fontos nemzeti érdek. Ez indokokat amaz igénytelen véleményem támogatására idézem föl, miszerint a theologiai fakultás a magyar egyetemek szervezetében föntartandó lenne. Egy másik igénytelen észrevételem az orvosi karok fölállítására vonatkozik. Ez értekezleten Korányi Frigyes tanár ur volt az egyedüli szakértő, ki jeles érvelésével részletesen, adatszertíleg indokolá ama nagy súlylyal biró nézetét, mely szerint a harmadik egyetem orvosi fakultással is ellátandó lenne: mert Fodor tanár ur inkább az egyetemi kérdés általános, elvi jelentőségét fejtegette. Pedig az eszmék tisztázása, az egyetemi szervezet mikéntjének tüzetes megvalósítása érdekében fölötte kívánatos lett volna, ha egy hason avatottságú szakértő részéről megmutattatik vala nekünk a kérdés másik oldala is. Mert annyit tudok, hogy ez kitünőleg azon kérdések egyike, melyeknek két oldala van. Mindenesetre némi figyelmet látszik érdemelni azon körülmény, hogy egyedül Németország az, melynek minden egyeteme orvosi karral is bir. Európának csaknem minden többi állama, — a felső oktatásnak bármily számos intézetével birjón — orvosi karokat mindig a legkisebb szám-