Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.
Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében
310 865. szám. Tisztelt értekezlet! Nekünk meghívottaknak, e helyütt nem föladatunk egymással vitatkozni. A képviselőház közoktatási bizottságának kegyessége engem is e meghivás tiszteletében részesített és tőlem nyilatkozatot kivan. Ennélfogva egyszerűen kérem következő nyilatkozatomat tudomásul venni, az ügy fontosságánál fogva majdnem azt mondanám, jegyzőkönyve vétetni. Az 179) : XXVI. törvény ezikk „academias" kitételéből semminemű következtetést oly irányban vonhatónak el nem ismerek, mintha az 184S-diki törvényeken újjáalakult magyar állam felső oktatási ügyének szervezésében a protestáns, vagy bármely hitfelekezet körében fönnálló iníézetek eonservátiója által kötve vagy akadályozva lenne. Sem az idézett törvényczikk, sem a gyakorlatban kifejlett tényleges viszonyok nem érinthetik azon vezérelvet, hogy a felső oktatás terén a magyar államot illeti a fő rendelkezés, az tűzi ki a föltételeket és megállapítja azon keretek minémtíségét, melyekben a felső oktatásnak mozognia kell. A felekezeti jogakadémiák létezése tehát a felső oktatás rendezésére, az eldöntés mikéntjére nézve praejudiciumot nem alkothat. Ez elvi, úgyszólván államjogi követelmény azonban, melyhez ragaszkodom, távolról sem azt jelenti, mintha talán az országban meglevő erők mechanicus nivellálása lebegne előttem, vagy oly reális tényezőnek, minő a protestantismus ez ország közművelődési szervezetében, kiküszöbölésére gondolnék. De ép oly elevenen lebeg előttem annak a tudata, mely szerint, ha a protestantismus továbbra is ily tényező akar maradni, akkor concentrálni, egybegyűjteni kell összes erejét és majdan alkalmazkodnia azon föltételekhez, melyeket a felső oktatás terén az állam, legfőbb fölügyeleti és kormányzati jogánál fogva, eléje szab. Ezzel szoros kapcsolatban áll egy jelszó, mely itt ismételten hangoztattatott: hogy tudniillik nincs szükség semmi külön rendszabályokra azon intézetek ellenében, melyek életképtelenekké váltak, mert ezek épen ez életképtelenségük következtében, par la force des choses, maguktól fognak csöndes halállal kimúlni. A mi mindenesetre igen kényelmes fölfogás. Egy fölösleges, beteges organismusnak a halála kétségkívül biztosan bekövetkezik: de kérem, ne méltóztassék feledni, hogy a senyvedés, ez a lassú halál igen fájdalmas és fölötte káros hatású azon élő lényekre, kik e senyvedés és bomladozás processusa alatt élni, fejlődni kárhoztatva vannak. Az akadémiáknak föloszlatása ellenében egyik nevezetes aggály, mely főleg felekezeti oldalról hangoztattatik, hogy e rendszabály által számos tanár pályájáról leszorul és kenyerét veszti. Jeney tisztelt tagtársam tegnap már kimutatta volt, hogy e látszólag oly gyakorlati nehézség, tényleg zérusra redukálódik. A mit ő Erdélyország öt föloszlatott jogakadémiája példájából demonstrált, az Magyarországra nézve is foganatos. Az emiitett akadémiai tanárok egy része az új egyetem keretében folytathatta tudományos működését. Mások, magas képzettséget igénylő állami vagy társadalmi állásokban találtak rokonszellemű munkakört. Számos hasonló esetet hozhatnék föl erre nézve én is, ugy a magyar, mint az osztrák újjászervezések és politikai átalakulások korszakából. Én ugy látom a dolgokat, miszerint, ha ez államban meglesz a kellő erély és képesség a felső oktatás kérdésének gyökeres megoldására, akkor az bizonyára kapcsolatban leend az állami kormányzat más terein kifejlődő hasonló életteljes energiával és szervezeti tevékenységgel; az előbbi talán csak corolláriuma lesz ez utóbbinak. Ekkor azután azon szakerő, mely az egyetemi oktatás terén talán nem fogna érvényesülhetni, az állami tevékenység más ágaiban méltó föladatokat és munkakört találand. Pedig előbb-utóbb túl kell esnünk e nehézségeken és kelletlenségeken. Ismétlem: Magyarország kormányzati s culturpolitikai reorganisatiójának egyik nevezetes követelménye, hogy a felső oktatás terén az egyetemi rendszert következetesen megvalósítsuk s a jogakadémiát, mint meghaladott tanügyi intézményt, végleg megszüntessük. Ebből folyólag egy harmadik egyetemnek fölállítását a jogakadémiák megfelelő fokozatos eltörlése mellett üdvös, sőt múlhatatlanul szükséges rendszabálynak kell vallanom. Ez új egyetem szervezetét illetőleg, egyedül a kérdőpontok ama tételére nézve volna néhány igénytelen megjegyzésem, vájjon: „ elhagyható-e
