Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

865. szám. 301 is fölruháztassanak e szigorlatok, egraduálás jogával. Kevés szószólója akadt és nagyobb hullámokat a discussióban nem vetett. Annál erősebb, általánosabb visszhangra talált az a nézet, mely szerint az 1874: XXXIV. törvényczikk azon rendelkezése, mely a doctoratust az ügyvédi minö'sités egyik föltételévé tette, ejtessék el, mert túlzott, fölösleges s egyéb inconventiák közt a doctorátus színvonalának sülyedését vonta maga után. — Részemről az egész eszmemenetre azon általános észrevételt bátorkodom koczkáztatni, hogy némileg túlozni látszik azon doctoratusnak értékét, mely a korábbi rendszer alatt egyetemünkön adományoztatott, valamint a külföldi egyetemek tudori rangját is talán nem egészen annak valódi jelentősége szerint mérlegeli. Készséggel elismerem, hogy mai szerkezetében a jogi kar tanáraira iszonyú terhet ró, mely csaknem elnyomással fenyeget. E tömegszerűség valóban aggasztó, sőt van benne sok, a mi méltán visszataszító. S a túltömöttség kérdése a budapesti egyetemen talán ez oldalról tekintve, válik legactuálisabbá. A mi azonban a tömeges szigorlatok tartalmát illeti, az — a meddig az én egyetemi tapasztalásaim érnek— a múlthoz képest épen nem csekélyebb, sem sekélyebb. A szigorlatok alaposságára akkor — egyéb okokon kívül —- talán épen ezen kivételes czímzetes jellegük hatott vissza. Ma „az ideális zománcz" talán csakugyan elveszett, de a munkaföladat nőtt. A doctoratus Európa legtöbb államában czím és merem állítani, hogy az összes német egyetemeken, igen kevés kivétellel, alatta áll a szigorú osztrák minta szerint alakított hsizai doctoratusnak. A kolozsvári egyetem ma még bizonyára nem tartozik Európában az ismertebbek közé, de nekem, ki az európai egyetemi viszonyok körül tájékoztatni magamat legalább igyekszem, az ott adományozott jogtudori czím jobban imponál, mint a legtöbb német egyetemé. Mert Németországon még sok helyütt divik az a középkori szokás, hogy az írásbeli értekezés elfogadása után a tanári kollégium a jelölt által rendezett esti lakomán tartja a vizsgálatot, melynek eredménye azután alig lehet kétes. Kiveszem Berlint, melynek rendkívül népességű jogi karánál évenként csak 6—8 jogtudor avattatik föl, rendszerint oly | egyének, kik magasabb tudományos aspiratiókat táplálnak, többnyire a magántanári habilitatióra törekvők. Mindazonáltal készségesen elismerem, hogy mai doctorátusunk nem felél meg azon magas igényeknek, melyeket ahhoz méltán köthetni, s a mely eketKerkápoly Károly ur hangsúlyozott. Azonban a törvényhozás ezen intézkedése viszonylag mégis bevált, rendeltetését betöltötte. Mert midőn a törvényhozás a tudori rangot az ügyvédség előföltételévé tette, két czélzat lebegett szeme előtt. Az egyik kétségkívül az ügyvédi pályára lépők számának korlátozása; a másik, e pályatörők tudományos és szakképzettségi színvonalának emelése. Hogy az első, a szám korlátozása, a doctoratus követelménye által miért nem éretett el, s egyáltalában elérhető volt-e, annak feszegetése talán nem tartozik e helyre. Hanem a másikra, a szakképzettségi színvonal emelésére nézve szabadjon egyszerűen azon tényre utalnom, miszerint az ügyvédi vizsgáló bizottságok tagjainak egyhangú ítélete oda szól, hogy az 1874-iki törvény e részben czélját érte. Azon fiatal emberek, kik a tudori czímmel felruházva jelennek meg az ügyvédi vizsgáló bizottságok előtt, jogászi műveltség és képzettség tekintetében messze fölülmúlják azon nemzedék átlagrétegét, mely az 1874-iki törvényczikk előtti korszak enyhe, könnyen minősítési föltételei alatt nyerte el az ügyvédi oklevelet. Ez egy positiv siker. S azért, ugy vélem, az ügynek ez oldalára is figyelemmel kellene lenni, midőn e szakértekezleten fölvettetik az eszme, miszerint a tudori czím az ügyvédi minősítés föltételei sorából töröltessék. De hogy a főkérdésre visszatérjek, oly vélemény is hangzott föl az értekezleten, mely a jogakadémiák bárminemű lényegesebb érintése ellen tiltakozott. E tiltakozás egy elmés fordulatba volt burkolva, midőn Emődy tisztelt tagtársunk kérdezé, hogy itt nemde, csak a nagyszebeni jogakadémia forog kérdésben, mert az összes jogakadémiák megbolygatásáról csak nem lehet szó? E fordulatban a felső oktatás reformjának egyik nagy nehézsége s actualis főellenvetése jeleztetett, mely a burokból kifejtve, annyit jelent, hogy a felekezeti j jogakadémiák minden discussión kívül állanak.