Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

308 865. szám. démiák színvonala — bár a jelen keretben — valódi akadémiai, egyetemi magaslatra emeltessék. Tehát alakittassék át a jogakadémia egy formaszeríí egyetemi fakultássá, a mi egyértelmű volna azzal, hogy az egyetemi tagolat egyik szerve kiszakittassék és igy külön szakasztva, elszigetelten sokszoroztassék. Én, tisztelt értekezlet, e felfogás ellen már kiindulásnál foglaltam állást. Ismétlem: én az egyetem közösségébe való karok e kiszakitásába belenyugodni nem tudok, attól végelemzésben üdvös eredményeket nem várok; a minthogy az egyes tudományi s értelmiségi hivatási ágaknak alapos művelését és kiképeztetését csak az egyetemi rendszer keretében vélem feladatuk magasságához mért sikerrel folytathatónak. S ezzel egyszersmind jeleztem álláspontomat azon másik módozattal szemben, melyet Kautz Gyula tanár érintett, s a melyet előtte Emődy tisztelt tagtársunk is pedzett: tudniillik, hogy a trienninmra visszamenve, szakiskolává kell átalakítani a jogakadémiát. A szakiskola ez eszméje egy európaszerte vitatott általános kérdésre vezet vissza, mely azonban Magyarországon, bizonyos uralkodó áramlatok következtében, ez idő szerint különös actualitással bír. Ez az áramlat azon törekvésen fordul, miszerint a törvénykezési, de különösen a közigazgatási államszolgálatra való előképzés szorosan gyakorlati és szakismereti tanfolyamokban eszközöltessék és hogy az oktatás súlya az ilynemű intézetekben a tételes jog matériájának közlésére fektettessék. Egy sajátszerű distinctión alapszik ez az egész okoskodás, melyet minden gyakorlati színezete daczára, még formulázni is fölötte nehéz. Hisz ez a tendentia a felsőbb rendű képzésnek intézményeit nem meri kiküszöbölni, mert kénytelen concedálni, hogy az államnak oly emberek szolgálatára is szükséggé van, kik a tételes jog rendelkezéseinél magasabb ismereti körrel is bírnak. S azért az a törekvés: már az iskola padjain szakszerű hivatalnokokat nevelni, a mai napig csak kísérlet maradt. Francziaországban egyszer, hajói emlékszem, az orleani régime vége felé, szerveztek egy intézetet vagy tanfolyamot, melynek czélja kizáróan a közigazgatási szolgálatra való képezés vala. Igen rövid fönnállás után azonban e kísérlettel fölhagytak Az az École des Sciences politiques, mely több év előtt Parisban alapíttatott, egy szabadelvű kísérlet vala, az állami mindenhatóságon kivül, egyéni initiativából a felsőbb tanulmányoknak egy intézetét creálni. Laboulaye és Leroy-Beaulieu voltak eszmei mozgatói és főleg Rothschildék szolgáltatták a pénzeszközöket. Nincs róla tudomásom, hogy ez az intézet jelenleg miképen prosperál; de tanulmányainak általános, elméleti irányánál fogva talán nem a föntebbi kategóriába sorozható. A fönforgó elvi ellentétek illustrálása czéljából szabadjon egy másik példára hivatkoznom. Poroszországban, hol az állami szolgálat tudvalevőleg nem áll rósz lábon, az egyetemek a tudományos jellegnek megóvásában azon szélsőségig mentek, hogy 1840-ig a porosz Landrecht tanulmánya egyik porosz egyetemen sem volt kötelező; 1840-ben fölvette a berlini egyetem a rendes és kötelező tantárgyak sorába, de a többiek nem. Kötelező volt a Jus Romanum, a Corpus juris civilissel való minél behatóbb foglalkozás. Mi volt ez állapotoknak következménye ? Talán az, hogy Poroszországnak nincsenek porosz civillistái ? De hiszen tudjuk, hogy az ellenkező áll; ez állapotok alatt a codificí-.torok nemzedéke fejlődött. Kern követendő példaként idézem föl e szélsőséget. Ámde a jelen nemzedék nagy hajlandóságot árúi el, Magyarországot a másik szélsőségbe sodorni és mind jobban terjed az a nézet, hogy a positiv rendelkezéseket tartalmazó paragraphusok betanitása által practicus államszolgákat, ügyvédeket, stb. fogunk nevelni. Minden további indokolás nélkül kimondom abbeli nézetemet, hogy én ezt egy alapjában téves törekvésnek tartom. Ennélfogva épen oly elhibázottnak tartanék minden kísérletet, mely ez alapon akarná a jogi s államtudományi oktatást szervezni s a jogi akadémiák adaptiója által igyekeznék ez irányzatnak életet kölcsönözni, orgánumokat teremtem. Azon expediensek sorából, melyek a jogakadémiák életképességének emelése czéljából fölvettettek, csak egyre bátorkodom reflectámi; arra tudniillik, mely a tudori szigorlatok és graduatió kérdése körül forog. Nem kivánok azon eszme taglalásába és czáfolatába bocsátkozni, mely szerint a jogakadémiák ^^