Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

300 865. szám. Ugyanezen túltömöttség fogalma késztette bizonyosan a képviselőházat is ezen tanácskozmány összehivására, melynek véleményét meghallgatni és netaláni használatra össze akarja gyűjteni. Azért minden véleményező ebből a fogalomból indult ki, a mint kellett is, mert a kérdőpontok elseje épen a túltömöttséget foglalja magában. Kérdés tehát: Tan-e túltömöttség vagy nincsen? Erre a kérdésre kétfélekép feleltek, zegyik azt állította, hogy nincsen, — nincsen a jog- és államtudományi fakultásban, nincsen a philosophiai fakultásban, legalább bizonyos tudományokban nincsen, — de hangoztatták, hogy olyan tudományban, a hol experimentálni kell, ott van. Ámde az orvosi sebészi fakultásban mind azt mondták, hogy ott van túltömöttség és ott kell segíteni. Azok közül, a kik azt mondták, hogy nincs túltömöttség, egyik igen nevezetes tag igy fejezte ki magát: „De strigis, quae non sünt, nulla quaestio fiat". Azonban mégis belebocsátkozott a pontok tárgyalásába; valamint a többi is tette, mert a dolgot mindnyájan kiváló fontosságúnak tartották. Mások azt mondták: „de van túltömöttség, túlságos népesség, még pedig valamennyi fakultásban egyaránt". Azok véleménye szerint tehát igy hangzik a dictum: „De strigis autem, quae sünt, quaestio fiat". A kik azt mondták, hogy nincsen túltömöttség, állításukat azzal is támogatták, hogy az előadások a discursiv szakokban olyan szabatosan folyhatnak 50—100, sőt több száz hallgató előtt, hogy legkisebb fogyatkozást sem lehet érezni. Az én chorusom erre azt mondja, hogy igenis vannak előadások az akadémiában, a geológiai stb. társulatokban igen sok hallgató előtt; vannak templomokban, a hol egy prédikátor ezrek és ezrek előtt szónokolhat és igen nagy hatással. A hallgatók gyönyörködve, épülve hallgatják és elmennek azon szándékkal, hogy máskor visszamenjenek De az én chorusomnak ugy látszik, hogy mégis különbségnek kell lenni az egyetemi és akadémiai, meg az ilyen templombeli előadás között. Templomban, színházban a hallgatók passive viselik magukat és kell, hogy igy viseljék magukat. Egyetemi előadások hallgatóinak azonban nem szabad passive viselkedniök; ott kell, hogy ők cselekvő részt vegyenek. Ezeknek jegyezniök kell, s nem tudom, hogy 50 ember j egyzésének nesze nem lesz- e kisebb, mint 2—3 S

záz emberé ; és van-e aztán tanár, a kinek tüdeje megbírja ezen neszezést?— Tehát okvetetlenül segíteni kell. Azon segítséget is több módon javasolták, a mint hallottuk. Az egyik mód volna: parallel kathedrák felállítása. Hanem ez ellen sok nehézség merül fel. Jelesen a tanuló-szabadságba ütköznék ez intézkedés. A tanulót szabadságában nem lehet akadályoztatni. Ha például 500 tanuló volna, a ki egy tanárt akarna hallgatni, nem lehetne azokat visszautasítani. Az én chorusom mégis azt hiszi, hogy lehetne valamit segíteni; t. i. ugy, hogy ugyanaz az egy tanár kétszer tartaná meg előadásait. Tegyük fel, hogy a rendszer azt követelné, hogy valamely tudományból hetenként 4 óra adassék; — hát adjon a tanár 8 órát, s megszűnik a nehézség. Tegyük fel, hogy 6 óra lenne adandó hetenként, akkor hát 12 óra esnék reá. Már az lehet, hogy az egyetemi rend nem engedné meg, hogy valamely egyetemi tanár 12 órát adjon egy hét alatt; — akkor a segítségnek egy másik módja ajánlkozik, a parallel kathedrák felállítása. Ámde ez ellen is kifogás hallatszott. Nem használna a tanuló-szabadsággal szemben; a vizsgálatoknál is bajt okozhatna, mert a tanárok is emberek, stb. De ugy látszik chorusomnak, hogy az az egyetemi tanács, a mely a tanárokat candidálja és hatóság, a mely a kijelölt tanárokat kinevezi, nem ugy fognának eljárni, hogy egy nagytudományú óriás tanár mellé egy tudománytalan törpe tanárt neveznének ki. A kinevezéseket ugy kell képzelni, hogy lehetőleg egyenlő tudományú tanárok jussanak a parallel tanszékekbe, a kik között csak egyedi különbségek tűnnének fel. De a tanulókban is megvan a különböző egyediség, mely a tanárok között választani fog. Egyik ezt, másik azt fogná szeretni. Tehát ugy látszik chorusomnak, nem volna nagy nehézség a parallel kathedrák felállításában sem. De van még egy, még pedig nagyon súlyos körülmény. Azt hallottuk többször, hogy a tanár is ember; tehát emberi gyengeségei vannak és ő ezeket talán érvényesiti a vizsgálatoknál s ebből fejlődhetnék baj és kellemetlenség. Én is emlékszem tanári praxisomból, hogy emberi gyengesé-