Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

865. szám. 281 Dr. EckmayerigOSt: Mélyen tisztelt értekezlet! A fenforgó kérdésekre vonatkozólag, azokat együttesen és összességükben véve válaszomat a következőkben van szerencsém összefoglalni. A budapesti kir. egyetem egyes karainál és egyes tanszakaiban, igy különösen ájog- és államtudományi karban, s az orvos-sebészi karban, azután a természettudományi és vegytani szakban, szóval a demonstratív szakokban kétségbevonhatatlanul túltömöttség forog fenn, s ez már oly mérveket öltött, hogy e mellett a felsőbb tanítás és tudományos képzés sikere kétséges, és komolyan veszélyeztetett, sőt — hogy ugy mondjam — lehetetlenné vált. Ez értelemben már közel 5 évvel ezelőtt a közoktatási minister ur ő excellentiája is nyilatkozott egy, 1878. augusztus havában a harmadik egyetem felállítása ügyében a pozsonyi főispánhoz intézett levelében. A demonstratív szakoknál a tantermek a hallgatók nagy számát már be nem fogadhatják, hiába állíttatnak új meg új épületek, azok egy pár év múlva ismét elégteleneknek bizonyulnak. A jog- és államtudományi karnál pedig a rigorosumokra jelentkező ifjak száma, főleg azon körülménynél fogva, hogy az ügyvédségre, mintegy kiválóan gyakorlati életpályára a doctorátus megkívántatik, — oly nagy, hogy hetekkel, ne mondjam hónapokkal előre terminust kapni alig lehet. Ebben a jelenségben van az oka annak is, hogy a pozsonyi akadémián végzett joghallgatók némelyei most már nem Budapestre, hanem Kolozsvárra mennek, hogy a szigorlatokat az ottani jog- és államtudományi karnál tegyék le. Az alap- és államvizsgálatoknál a tekintélyesen nagy szám a budapesti egyetemen oly munkaerőt vesz igénybe, a melylyel egykönynyen hogy miként küzdenek meg a tisztelt tanár urak, alig képzelhető. Az utolsó tanév összes vizsgálatainak számadatai — ide értve az alapés állam vizsgálatokat, a jogtudori és államtudori szigorlatokat — a budapesti egyetemen a kétezerét meghaladták. Ha már most ezen kétezer vizsgálatot az év időtartamára elosztjuk, ha leszámítjuk a kéthavi nagy szünidőt, a vasárnapokat, ünnepeket, a különbeni egyetemi szünnapokat, és a fenmaradt időt adrepartirozzuk, akkor átlagosan egy-egy napra 9, talán 10 vizsga fog esni. KÉPVH. IEOMÁNY. 1881—84. XXI. KÖTET. Ezentúltömöttségen, mint kétségtelenül fennálló bajon segíteni kell: de véleményem szerint nem az által lehet segíteni, hogy fennlévő egyetemeink kibővittessenek, nem is azáltal, hogy parallel tanszékek állíttassanak fel, vagy hogy előadási jogosítványok adassanak egyes tanároknak szakmájukon kívül. Mindez a budapesti egyetemen már megtörtént, akárhány tantárgynál parallel tanszék lett már felállítva, vagy-előadási jogosítvány lett adva (értem itt a jogi fakultást különösen), és mindez az egyes tantárgyak hallgatóinak túltömöttségén nem segített. Parallel tanszékek felállítása esetében ugyanis vagy azon jelenséggel találkozunk, hogy a hallgatók (értem főleg ajoghallgatókat), mindannyian kevés kivétellel a parallel tanároknak csak egyikéhez csődülnek: ahhoz, a kinek bármely oknál fogva sikerült a hallgatók közt nagyobb népszerűségre szert tenni, s kihez tehát nagyobb sympathiával, előszeretettel viseltetnek, vagy a mi talán még gyakrabban s csaknem kivétel nélkül előfordul : hallgatják azután mind a két vagy mindahárom parallel tanárt, mert tartanak a vizsgáktól s a tanárnak a rigorosumon való szigorától; tanulmányozni akarják tehát —- és talán még inkább, mint a tárgyat — magát a tanárt; s mert annak előadási modorával, felfogási irányával, vizsgálati módszerével és sajátosságaival akarnak megismerkedni, azért mindkét, mindhárom parallel tanárt hallgatják — ha nem is egy és ugyanazon semesterben, hanem egymásután — s ez által a főcollegium mellett az egyetemen az egyes tanszakokban szerzendő belterjes és felsőbb tudományos kiképzésre nézve oly fontos, sőt szükséges specialcollegiumok hallgatására az egyetemi joghallgatónak a reá kötelezett hetenkénti 20 óra mellett alig lesz ideje s alkalma. A parallel tanszékek tehát a túltömöttség baján nem segítenek, s igy e helyzet nem felel meg az ország általános közművelődési érdekeinek; de nézetem szerint nem felelhet meg azon magasabb tudományos niveau-nak sem, melyet az egyetem maga számára vindikál. A jogakadémiáknak valamely a jog- és államtudományi szakoktatás reformjával kapcsolatos átalakítása által sem lesz segítve a bajon; különösen nem az által, hogy az akadémiákon még több tanár alkalmaztassák, vagy hogy a 36