Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

280 865. szám. tart, maximális számnak kell kimondani. Azok, a kik legelőbb jelentkeznek, a tudományszomjas ifjak, a kik igazán a tudományért mennek oda, foglaljanak helyet a maximális szám körén belül. Vagy igaz az, hogy a később jövő hallgatók csak azt akarják elérni, hogy indexökben ott legyen a beirt leezke s akkor nem fognak sietni, nem is kár rajok nézve, ha esetleg egy másodrangú kollégiumban is foglalnak helyet, csak annyi hasznuk van belőle, mint ha bemehetnének az elsőrangú előadásokra; vagy nem áll ez a föltevés, és akkor még inkább sürgetnem kell inditványom foganatosítását, mert akkor az a baj, hogy pl. mind az a 450 vegytanhallgató, a ki beiratkozik, de be nem fér, valósággal kivétel nélkül szomjúhozza a tudományt és mi őket a legnagyobb lelki gyötrelmeknek teszszük ki, mert szomjaznak és szomjukat nem olthatják. Ennélfogva is a tudomány legmagasabb érdekeivel terjesen Összeférőnek tartom, hogy a tudományszomjazó ifjak, a kik előbb jelentkeznek, az illető kar által meghatározandó maximális szám keretében beírassanak, az utóbb jövők pedig abból kizáratván, elégedjenek meg a parallel kathedrán működő, talán kevésbbé népszerű tanár előadásával; mert mindig jobb az ilyen tanár előadása, mint semmi előadás. Elnök : Tehát a t. szakértő ur czélszerűnek tartja, hogy a később jövők igy osztassanak be. A másik kérdésem valamivel súlyosabb. A t. szakértő ur oly tárgyat hozott föl beszéde elején, a mit eddig egy felszólaló sem vitt bele a vitába; ugyanis azt mondta, hogy a tultömöttségen segíteni kell és ezen segítségnek nem lehet akadálya a tandíj-kérdés. Én azt hiszem, hogy e bizottságnak feladata, minden eszmét, a mely itt fölvettetik, a maga egész teljességében kiemelni; azért tehát kérdem a t. szakértő urat: mennyiben képez a fennálló tandíjrendszer okot a túltömöttségre s mennyiben lenne a tandíj-intézménynek másként rendezése a tultömöttségen való segítésnek eszköze ? Dr. Jeaei Victor: Igen röviden foglalkoztam ugyan ezzel a ponttal, és tán azért méltóztatott szavaimat ugy érteni, a mint én nem értettem; mert én a tandíjrendszert nem a túltömöttség okául hoztam fel, hanem csak azt mondottam, hogy a túltömöttség létezik. Az okait nem vizsgáltam, mert ha vizsgáltam volna, vissza kellett volna mennem középiskoláinkra és azt mondanom, hogy igen könnyen osztogatjuk az érettségi bizonyítványt és talán ezért is mennek oly sokan az egyetemre. De én csak azt constatáltam, hogy a baj létezik, és hogy erre nézve csak egyetlen biztos, mathematikailag biztos orvosságot képzelek: a maximális számnak megállapítását. Than Károly igen t. tagtársunk közbeszólva, a tanszabadságot emiitette, s én erre voltam bátor reflektálni, hogy tudom, hogy a tanszabadság s az ezzel szoros összefüggésben lévő tanpénz érdekében nyomós érveket lehet felhozni a maximális szám megállapítása ellen. Hogy a tanpénz és a tanszabadság összefüggésben áll, azt talán nem szükséges fejtegetnem. A magántanárok arra vannak utalva, hogy a tanpénzből vegyék fel fáradságuk jutalmát. Hát ez egyáltalában a legszorosabb összefüggésben áll a tanítási szabadsággal; — de én magasabb rendűnek tekintem a tudományok megismerésének érdekét, semhogy azért fel ne áldoznám esetleg a tanszabadság egy részét s a jelenlegi tanpénzrendszert. Mit állítsunk a jelen tanpénz-rendszer helyébe ? — erre nem érzem magamat hivatottnak ez alkalommal bővebb fejtegetésekbe bocsátkozni, mert a feltett kérdésektől szükségkép idegen terrainumra vitetnék át a tanácskozás; — de azt hiszem, találhatók e tekintetben megoldási módozatok és a dolog oly nagyfontosságú, hogy bizony megérdemelné mind az irodalmi, mind a szaktanácsi megvitatást. Én részemről jobbnak tartom a mostaninál még azt a rendszert is, mely a műegyetemen dívik. Elnökl Bocsánatot kérek, méltóztassék az én kérdésemre megfelelni. A tandíjakat méltóztatott kapcsolatba hozni a zsúfoltsággal; méltóztatik-e tehát azon meggyőződésben lenni, hogy a tandíj intézmény oka volna a zsúfoltságnak ? Dr. Jenéi Victor: Nem! Elnök: Tehát nem hiszi, hogy a tanpénzrendszer módositásával a zsúfoltság elenyésztére lehetne hatni ? Dr, Jenéi Victor: Magában véve azt — nem! Elnök: Köszönöm, — csak ezt kívántam konstatálni.