Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.
Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében
865. azám. 277 gok ismeretét. És készséggel ismerem el, hogy a jogi kathedrákat erigáló nagy alapítók bölcsen cselekedtek; a kik a kathedrákat betöltötték: nagy és feledhetetlen szolgálatokat teljesítettek a nemzet irányában. Ma azonban a helyzet változott. A per, mely a nemzet és az idegen kormány közt folyt, utcunque be van fej ezre. Megújításától alig tarthatunk és azért nincs is többé annyi jogi tanintézetre szükségünk, mint azelőtt. Emődy Dániel t. tagtársunk azt említette, hogy óvakodjunk a jogakadémiák bolygatásától, mert ez oly fészek, a melyben sok darázs lakik.* Alkalmasint a felekezeti darázsokra gondolt. Magam is ugyanazon egyháznak vagyok tagja, melynek ő: a reformátusnak és ha ó' ugy értette ezt az intelmet, hogy nem tanácsos a jogakadémiák kérdésének hatalmi szóval való megoldása, ezt én is aláírom ; de itt szó sincs hatalmi intézkedésekről. Én ugy hiszem, hogy a dolgok természetes rendjének menetében, az események fejlődésében önmaguk a felekezetek be fogják látni, hogy szükségtelen az akadémiák fentartása és hogy az erre fordított szellemi és financziális erő a nemzet és az egyház érdekében bölcsebben használható. Méltóztassanak megbocsátani, hogy kénytelen vagyok e tekintetben a Királyhágón túl végbement processusra utalni. Midőn a kolozsvári egyetem felállítása biztos kilátásba volt helyezve, egyszerre 5 jogakadémia minden baj nélkül megszűnt és ezek közt 4 kálvinista: a kolozsvári, a marosvásárhelyi, a nagy-enyedi és székely-udvarhelyi, még pedig minden külső pressió kizárásával, maga az egyház hozta a megszüntetést elrendelő határozatot. Es nem is vesztett semmit, hanem nyert, mert ma még egyszer oly jók azon egyház középiskolái. Danielik János Ő méltósága felemiitette aggodalomképen, hogy mi fog történni, ha a jogakadémiákat megszüntetjük, az ott alkalmazásban lévő tanárokkal. Készemről sokkal többre becsülöm a jogakadémiáinknál ez idő szerint működő tanárokat, semhogy ez aggodalmat indokoltnak tartanám. Nem vagyunk mi Magyarországon a szakembereknek annyira bővében, hogy reájuk szükség nem volna. Bizonyára mindenik megtalálandja illő elhelyezését. Mi történt az Erdélyben megszűnt jogakadémiák tanáraival ? Hét közülök ma egyetemi tanár, kettő a kir. kúria rendes bírája, három kir. táblai biró, egy — a nagyhírű Dósa Elek — mint a képviselőház alelnöke hunyt el. Egy sem volt, a kinek aggódnia kellett volna a megélhetés miatt. Én nem féltem a még fennálló jogakadémiák tanárait sem. De ha szinte kellene is egyik-másik miatt aggódni: a nemzeti nagyjelentőségű érdekek fontosabbak annál, hogysem ilyen tekintetek figyelembe vehetők lennének. Én tehát, t. szakbizottság, egy harmadik egyetem felállítását abból az indokból is óhajtom, mert remélem, hogy ezzel együtt egymásután, fokozatosan a jogakadémiák száma össze fog vonatni s azok helyét — kevesebb számmal ugyan, de — egyetemek fogják elfoglalni, s ifjainknak mód és alkalom nyujtatik arra, hogy valóban megfontolván életpályájukat, ne keressék föl épen talán a szomszéd városban levő jogakadémiát, ne menjenek jogi pályára csak azért, mert ezt közel kapják, hanem válaszszanak az élet vagy tudomány mezején kínálkozó ama többi szakmák közül is, melyekben mind a nemzetnek, mind maguknak nagyobb hasznára lehetnek. De midőn határozottan a harmadik egyetem felállítása mellett szólalok föl, egyszersmind sietek kijelenteni azt is, hogy egy új egyetem felállításának két elengedhetetlen föltételét látom, és pedig az egyik épen az, a mit most érintettem, hogy azon kormány és azon törvényhozás, mely egy harmadik egyetem felállításán fáradozik, egyidejűleg a hatósága alatt álló jogakadémiák összevonása, illetőleg megszüntetése iránt is kezdje meg a tervszerű tevékenységet. Nem máról holnapra törlendők ezek el, a mint nem máról holnapra állítandó fel egy harmadik egyetem is. De a harmadik egyetem létesítésének előmunkálataival együtt induljanak meg azon előmunkálatok is, melyeknek czélja a kormány hatósága alatti jogakadémiák összevonása, fokozatos megszüntetése. Ez az egyik feltétel, melytől — felfogásom szerint — a harmadik egyetem létesítése függ . A másik, nem kevésbé jelentékeny az, hogy a létező egyetemek és nevezetesen a kolozsvári egyetem hiányai (minthogy itt a hiányok nagyobbak is), lehetőleg pótoltassanak, szükségletei lehetőleg mielőbb fedeztessenek. Magam is tökéletesen alá-