Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.
Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében
t78 865. szám. irom, a mit Szily t. kartársam tegnap mondott, hogy nem jó ugy tennünk, mint a magyar gazda, a ki mihelyt egy kis capitálist gyűjt be, azonnal új földet vásárol, a nélkül, hogy volna úgynevezett fundus instructusa és volna miből megmíveltetnie új szerzeményét. Ne szaporitsuk külsőleg az egyetemek számát addig, a mig egyszersmind bensó'leg, intensive, nem erö'sitettük meg ugy, hogy a létező egyetemek a tudomány magas érdekeinek, a hallgatók méltó követeléseinek megfeleljenek. T. értekezlet! A kolozsvári egyetem életképességéről nem az én hivatásom szólani. Tegnap igen elismerőleg és minket kolozsvári tanárokat kiválóan meleg hálára kötelezőleg nyilatkozott felöle Korányi igen t. tagtársunk; én csak annyit mondhatok, — és sajnálom, hogy Kerkápoly ő nméltósága nincs jelen, a ki tegnapi beszédével provokál a nyilatkozatra — hogy a kolozsvári egyetem, fennállásának rövid 10 éve alatt, olyan jelét adta életrevalóságának, hogy talán nem alaptalan a remény, miszerint amaz áldozatokat, melyeket az ország hozott a kolozsvári egyetem felállítása és fentartása érdekében, meglehetős kamatokkal fizeti és fogja még inkább visszafizetni ezután az államnak és nemzetnek culturalis fejlődésünk nagy munkájában. Nem méltánytalan tehát, ha különösen mi, a kik ott vagyunk, de ha bárhol volnánk is, hangsúlyozzuk, hogy annak az egyetemnek szükségletei fedezendők. Meg is vagyok győződve arról, ismétlem, a mit előbb mondtam: hogy az a kormány, mely egy harmadik egyetemet akar felállítani, szivén hordja ennek az érdekeit is, és Kolozsvár egyeteme ép oly gyorsan fog fejlődni ezen kormány, ezen törvényhozás gondozása alatt, mint a budapesti egyetem, mióta a kolozsvári felállíttatott. Kerkápoly ő nagyméltósága a harmadik egyetem ellen érvelvén, a kicsinylésnek egy bizonyos nemével utalt arra, hogy Kolozsvár frequentiája is aránylag csekély. Polemizálva azon kívánalommal szemben, hogy a jogakadémiák is ruháztatnának fel a doctorizálás jogával, ezt főleg azért találta indokolatlan kívánalomnak, mert lám a kolozsvári egyetem is ád doctori diplomát, mégis a népessége állandóan csekély és a budapesti egyetemtől nem von el hallgatókat, épugy, mint egy harmadik egyetem se fogna elvonni. Budapest létező nagy és utolérhetetlen előnyei könnyen kezünkbe adják a magyarázatot, miért hogy nem vonhat el innen Kolozsvár nagyobb számú hallgatóságot. De magában véve a kolozsvári egyetem korántsem tartozik a kevéssé népes egyetemek közé. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy Európának legalább 30 egyeteme van, mely a kolozsvári egyetemnél kevésbé népes. Azonkívül tessék az adott viszonyokat figyelembe venni. Erdély bizonyos tekintetben, fájdalom! még ma is különálló rész; egy külön polgári törvénykönyv alatt áll, külön kir. táblája van; sőt több más tekintetben is még mindig el van különítve az anyaországtól. Mi fájlaljuk ezt legjobban, a kik ott vagyunk; és annyival inkább, mert e különállásnak érzete az anyaország társadalmi köreiben is fel-feltünedezik. Gyakran halljuk, hogy Erdélyről ugy beszélnek, mint valamely idegen területről. Czikkeket olvasunk egyik-másik lapban, melyekben, midőn Magyarország felsőbb oktatásáról szólnak, minden indokolás nélkül ott találjuk az ilyen kifejezéseket: „a kolozsvári egyetemtől eltekintünk", „arra ne is reflectáljunk", n'en parlons. Egyszóval: a magyarországi fiatal ember úgyszólván a levegővel szívja be, hogy minek menjen ő oda, hisz ő nem erdélyi, ő magyarországi; ha már „idegen" helyre megyek — úgymond — akkor inkább megyek Bécsbe, Németországba vagy Francziaországba. Ez így van. Es ez az egyik oka, hogy 10 év alatt — bár ez egy egyetem életében nagyon csekély idő, melyről nem lehet már következtetéseket vonni — aránylag nem sokat növekedett a kolozsvári egyetem népessége. A másik ok az, hogy tudvalevőleg Erdélyben a magyarság száma csekély. A kolozsvári egyetemnek e tekintetben missiója van a jövőre vonatkozólag; de 10 év alatt egy új genératiót teremteni nem lehet. A szászok, oláhok, másfelé gravitálnak. Midőn mi — ismét mint református szólok — egyszerre megszüntettük a négy akadémiát, a szászok mindent elkövettek, hogy a szebenit fenntartsák, és fentartották. Hogy miért nem lett megszüntetve, bizony nem tudom, nem is értem, de fennáll ma is; minélfogva a ki teheti, a szászok, románok közül oda megy; vagy Bécsbe, vagy