Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

276 865. sxám. főváros versenyezhet vele. És az jól van igy; erre nemzetünk csak büszke lehet. A túltömöttség szempontjából tehát nem sürgetném a harmadik egyetem létesítését, de önálló külön okoknál fogva óhajtom ezt. Első sorban és mindenek felett a tudomány érdekében; mert bizonyos, hogy egy új egyetem létesítése által a tudományos verseny hazánkban egy újabb tényezőt nyerne, a mi pedig nem kicsinyelhető culturális hasznot vonna maga után. Ha végig tekintünk hazánk legközelebbi culturtörténetén, az eredménynyel viszonylagosan meg lehetünk elégedve, mert a haladás bizonyára nagy,,a miben nem kis része van annak a körülménynek is, hogy ezelőtt 10 évvel a kolozsvári egyetem felállíttatott és bizonyára, ha a törvényhozás egy harmadik egyetem felállítását elhatározná: rövid idő alatt ez új beruházás üdvös eredményei is érezhetők lennének. Culturális fejlődésünk mértékével meg lehetünk elégedve, a mennyiben kizárólag hazánk múltját és jelenét hasonlítjuk össze, ha azonban Európa többi államait veszszük figyelembe, daczára nagymérvű haladásunknak, mégsem lehetünk nyugodtak. Legyen szabad e tekintetben csak pár statistikai adatot idéznem. Mig ugyanis a német birodalomban 2.100,000 emberre esik egy egyetem, Angliában 2.900,000-re, Belgiumban pedig 1.300,000-re, addig Magyarországon 6.860,000-re esik csak egy; ha pedig a területet veszszük, mig másutt 25—30,000 négyszögkilométerre esik e

gy egyetem, nálunk 140,000 négyszögkilométerre jut csak egy egyetem. E számok elég világosan beszélnek. Nyilvánvaló, hogy bizony csak elférne nálunk még egy, sőt több egyetem is! A már többek — s nevezetesen Fodor József t. barátom által — előadottak után felmentve érzem magam annak bővebb és részletes fejtegetése alól, hogy a tudomány érdekében mennyire kívánatos lenne egy harmadik egyetem létesítése. De óhajtom a harmadik egyetem felállítását egy más, tanácskozásaink rendén még senki által nem hangsúlyozott oknál fogva is. Nevezetesen egy har madik egyetemnek létesítésétől és esetleg majd az egyetemek számának további emelkedésétől remélem én egy nem jelentéktelen culturális, mondhatni társadalmi 'bajnak, kóros állapotnak jobbrafordulását, mely kóros állapot nálunk abban nyilvánul, hogy ifjaink még mindig túlnyomólag nagy számban özönlenek a jogi pályára. Nálunk a jogakadémiák nagy számánál fogva az érettségi vizsgát letett ifjak közel kapják azt a tanintézetet, mely nekik magasabb oktatást nyújthat: a jogakadémiát és sokszor minden bővebb megfontolás nélkül sorakoznak annak hallgatói közé. Ennek eredménye azután az, hogy azok számát szaporítják, kik a jogi és közigazgatási pályát a struggle for life: a létért való küzdelem harczterévé teszik. A ki állításomat kétségbe vonja, az szíveskedjék egy ideig figyelemmel kisérni a jogi és közigazgatási pályákon megnyíló állomásokra özönlő concurrentiát. 6—800 frttal ellátott állomásokra 40 —50 pályázó jelentkezik és közöttük nem egy jogtudor. A ki azután mellőztetik, az elégedetlen lesz önmagával, a társadalommal az állami intézményekkel és terhére lesz önmagának, de másoknak is; pedig ezen erőketa magyar nemzet, mely épen nem túlnépes, más téren nagyon jól használhatná. Azt mondják, hogy ne bántsuk ajogakadémiákat, mert azoknak multjok van. Ezt elismerem és tisztelettel haj lom meg a múlt előtt, de meg vagyok győződve, hogy a jogakadémiáknak jövőjük csak úgy lesz, ha fokozatosan, átmenetileg összeolvadnak és egyetemekké fejlődnek. Nálunk, ha ez egyetemeket tekintem, ugy áll a statistika, hogy még csak Muszkaország következik utánunk, de ha a j ogi tanintézeteket tekintem, vagy a legelsők vagyunk, vagy mindjárt Svájcz után következünk. Az európai államok nagyobb részében 1—2 millió lélekre esik egy jogi tanintézet. Francziaországban 3.000,000-n felül egy faculté de droit.és nálunk minden 900,000 emberre esik egy jogi tanintézet. 1848. előtt volt ennek értelme. Egy nemzet, mely szomszédaival örökös harczban áll, minden fegyverfogható fiát katonának neveli; igy tett a magyar nemzet is. Százados harczot és pert vala kénytelen folytatni alkotmányáért: hát jogvédő katonákká— ügyvédekké — nevelte gyermekeit. A politikai és vallásszabadságért, a nemzeti jogokért folytatott szakadatlan küzdelem tette szükségessé ama jogi tanintézeteknek felállítását, melyekben mindenki megszerezhette a hazai alkotmány és nemzeti jo-