Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

fi 865. szám. 269 van, hogy tanárait, auctoritásáit egész Németországból hívhatja meg. Lehetséges-e tehát több tudományos központnak Magyarországon való teremtése által — minthogy mi önmagunkra vagyunk utalva — létrehozni azt, hogy tudományos verseny következtében több és nagy auctoritások támadva, egyetemeinken hullámzás fog ugyan beállni, de az mindig egyenesen a magyar kultúra javára fog történni? Vájjon tehát nem rejlik-e főkép abban a körülményben a bécsi egyetem látogatottságának oka, hogy ott elsőrangú capacitások vannak alkalmazva ? Ezzel szemben szerintem csupán azon egy módja van Magyarországnak: több egyetem felállítása és több ponton jeles tanerők, auctoritások keletkezésének előmozdítása. Dr. Korányi Frigyes: A t. képviselő ur már némileg maga megfelelt kérdésére, midőn azt méltóztatott mondani, hegy Magyarországban is növekednék az auctoritások száma, ha több egyetem volna. Kétségtelen, hogy a tanulók hullámzása igen sokszor, de nem mindig, az egyetemeken alkalmazott auctoritásoktól van feltételezve. Nagyon messze vezetne, ha mindazon tényezőket felsorolnám, melyek a növendékeket Bécsbe terelik. De meg kell jegyeznem, hogy Magyarország egyetemeinek orvosi facultásain azon alaptanitás tekintetében, mely az orvosnövendékeknek nyújtandó, nyugodt lélekkel mondhatom, hiány nincs és Bécsben a növendék többet nem tanul. Egészen más dolog az, a mit Fodor t. kartársam említett, hogy a ki a tanfolyamot már bevégezte, a képzettség és horizon emelése végett kimegy a külföldi egyetemre. Ez kétségtelenül hasznára lesz. De ismétlem, az a nyereség, mely származhatik abból, hogy a növendékek Bécsbe mennek öt évig tanulni és ignorálni Magyarország intézményeit, nem ér fel azzal, hogy hatszáz közönyös orvost és polgárt kapjon Magyarország. Szily Kálmán: Mélyen tisztelt bizottság! A köszönetérzet azon megtiszteltetésért, melyben részesültem, midőn e nagyfontosságú tanácskozmányra meghívni méltóztatott, kötelességemmé teszi, hogy ragaszkodva az enquéte-ek hagyományos szokásához, mint szakértőül meghívott, csupán azon kérdések fejtegetésére szorítkozzam, melyek elénk állíttattak és oly kérdéseket, melyek í egyéni felfogás szerint talán kapcsolatosak lehetnek az egyetem kérdéseivel, mint napirenden nem levőket, mellőzzek. A velünk közölt kérdőpontok elsejében constatálva van, hogy a budapesti egyetemnek különösen egyes karaiban és szakaiban túltömöttség észlelhető. Az előttem nyilatkozott igen t. szakértők közül többen a túltömöttséget valóban létezőnek és tűrhetetlennek jelentették ki; némelyek pedig egyenesen kétségbe vonták, hogy túltömöttség léteznék. Eme diametrális ellentét a nyilatkozatokban világosan előtünteti azt, hogy különböző szempontokból ítélhető meg az egyetemi tanítás lényege és feladata. Há az egyetemi tanítást ugy fogjuk fel, hogy az nem csak az előadások tartásában, hanem a tanár és tanítvány közti folytonos érintkezésben, a tantárgynak megbeszélésében is áll, ha tehát ugy képzeljük azt, a mint az angol egyetemeken vagy a franczia szakiskolákon történik, akkor határozottan ki kell mondanom, hogy a budapesti egyetemnek két fakultásán tűrhetetlen túltömöttség van és pedig már régóta. Ha azonban az egyetemi oktatás lényegét ugy fogjuk fel, hogy az egyetemi tanár egyedüli feladata hallgatóival szemben, az előadás megtartása, a többi pedig a tanulóra bízandó; ha tehát a német egyetemek példáját követjük, akkor az ellenkező következtetésre kell jutnunk, akkor nem következtethetjük" azt, hogy egyetemünknek bármely karában vagy bármely szakában is túltömöttség volna. A kérdés tehát az, hogy e két nézőpont közül a mi viszonyaink közt melyik a helyes ? az angol-franczia vagy a német rendszer? Meglehet, sőt egyéni meggyőződésem, hogy a mi vérmérsékletünk mellett, a mi társadalmi viszonyaink közt Magyarországra nézve hasznosabb, sikeresebb volna a franczia szakiskolai rendszer követése. De nem tévesztem szem elől azt, hogy már 35 évvel ez előtt kimondatott, hogy a magyar egyetemi oktatás alapját a tanszabadság képezi, s hogy egyetemeink azóta ezen az alapon fejlődtek. Eme 35 évi múlt után tabula rasa-t csinálni már nem lehet, nem lehet ismét egy más irányban indulni, tehát csakis azon irány szempontjából ítélhetjük meg helyesen a kérdést, a mely irány egyetemi oktatásunkhoz a zsinórmértéket adta. Önálló köz-