Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.
Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében
865. szám. 265 Nem ugy értem ezt természetesen, hogy tehát soha ki ne menjenek külföldre, hanem ismerjék és méltányolják a hazai életet. Azonban tekintsük, mi fog bekövetkezni akkor, ha még 100 orvosnövendékkel több marad itthon és hogyha 1200 helyett, a mennyit most nem tudunk elhelyezni, 1300 fog itt tért keresni, hát ha még a többi is hazajön? A térbeli túltömöttség ép ugy, mint az, a mit túlhalmozottság neve alatt foglaltam össze, még nagyobb mérveket fogna ölteni. Es miután ez igy van, őszintén bevallom, hogy én saját szakom, az orvosi szak szempontjából nem lehetek egy véleményen azon előttem szólt t. értekezleti tagtársaimmal, kik a túltömöttség kérdését valami mesterségesen ide vontnak és valami, nem tudom milyen másnemű kérdések leplezésére szolgálónak tekintik. A túltömöttség kérdése az orvosi egyetemen fennáll és ezen segíteni kell. Hogy vájjon a túltömöttség ellen használt vagy használandó eszközökben nem rejlik-e talán valami több is, ez megint egészen más kérdés; hanem én azt gondolom, ha a túltömöttség ellen valamely eszközt használunk, melylyel talán egyebet is elérünk, ez nem hátránya annak ép ugy, mintha valakinek egy igen jó termő'szántóföldjén egyszer azon szerencsétlensége támad, hogy egy pár méternyi mélységben kőszéntelepre talál. Áttérek már most arra, hogy mi legyen tehát az eszköz ? Maga a kérdések sorrendje utal a parallel tanszékekre. Annyi mondatott már előttem róla, hogy én igen rövidre foghatom azt, a mit a parallel tanszékekről mondhatok és ez az, hogy a parallel tanszékek határozottan nem segítenek; csak akkor segítenek a túltömöttségen, ha feláldozzuk a tanszabadságnak azon részét, a mely lényeges, hogy t. i. a növendék azon tanárt választhatja magának, a kit akar. Igy aztán be lehet osztanunk, hogy az egyik tanárhoz menjen száz és a mikor az ő száma betelik, többet nem szabad felvennie, a többi menjen a másodikhoz és ha ott sem férnek el, a harmadikhoz. Kívánja ezt valaki ? Ha nem, akkor bekövetkezik az * másik alternatíva, hogy kiki választ magának tanárt és a mint Kerkápoly ő excellenKÉPVH. IROMJLNT. 1881—-84. XXI. KÖTET. | tiája mondotta: van ugyan egy tanszaknak több előadója, de a hallgatók egy tanárhoz mennek ; meglehet egyik esztendőben az egyikhez, másikban a másikhoz, de a túltömöttség ténye nem változik meg. De a parallel tanszékek felállításának egy bizonyos fokon túl kétségtelenül megvannak a maga hátrányai is, melyeket előttem már hangoztattak és melyekbe azért nem bocsátkozom. Ha tehát a parallel tanszékekkel nem lehet a bajnak egy olcsó orvosszerét találni, akkor tagadhatatlanul kénytelenek vagyunk szólani arról, hogy vájjon érdemes-e annak egy drága, nemcsak pénzben, de sok más tekintetben is drága orvosszerét keresni ? T. értekezlet! Az orvosi szakról beszélve, bocsánatot kérek, de egy bizonyos nyomás alatt állok; mert tagadhatatlan, hogy azon viszony van köztem és a t. értekezlet legtöbb tagja közt, a mely az orvos meg a laikus közt van. Mondhatok én nagyon sokat és méglehet, hogy nem egész alaposat; és más oldalról meglehet, hogy mondok valamit alaposan, a mi nem vétetik annak és azért bocsánatot kérek, hogy ha talán egy kicsit banális térre megyek és hasonlatokkal meg példákkal állok elő a mondandók felvilágosítására. Erdemes-e az orvosi tanszakot emelni? Itt nem akarok az orvosi tanszak kihatásáról szólani társadalomra, psichologiára s más fontos tudományokra, hanem szólok csupán közvetlen hatásáról, mint gyógytudományéról. Azt hiszem, mindenki tudja, a ki a culturalis mozgalmakat és a tudományos fejlődés fonalát figyelemmel kiséri, hogy mily óriási haladást tett e tudomány, mint gyógytudomány. Utalok csak a sebészet haladására. Tiztizenöt év óta a sebészet tömegesen művel oly doldokat, a melyek azelőtt hihetetlenek voltak. A gyakorlati sebészetben egy egész kategóriája volt az úgynevezett noli me tangere betegségeknek ; ezek most gyógyítható betegségek és a halálozás azon mtítételeknéí, azt lehet mondani, tekintetbe nem vehető kicsiny, olyannyira, hogy nem régiben egy fiatal törekvő sebész azon nyilatkozatot tette itt egy tudományos körben, hogy ha most egy nehéz hasbeli operatiónál a beteg meghal, annak az orvos képzetlensége az oka. Igy talán nem egészen áll a dolog, de odáig fejlődött u