Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

C64 865. •rám. begyakorlásra Tan szükség, ha ugyan 200 hallgatót lehetne igy oktatni. A tanár tehát útmutatást ad az egyiknek-másiknak, foglalkozik egy pár kiválóbb talentummal; de azon behatóbb intensivitású tanítást, melyre pedig szükség volna, nem fejtheti ki. Nem megyek végig az egyes szakokon, hanem áttérek egyenesen a gyógytanra, mely az orvosi tanításnak sok tekintetben a végczélját és igen sok tekintetben központját képezi. A belgyógytanítás módszere nem az, hogy én mint a belgyógyászat tanára, csak beszéljek, mert abból a növendék sohasem fogja megismerni a betegségeket, — tudjuk ezt a régi időből, mikor még igy tanítottak —hanem hogy a betegségeket minden tüneményeikben tárgyon — betegen — bemutatom és mikor bemutattam, a logieai következtetés módszereit megismertetem a növendékkel, azután mindennap bizonyos számú betegekenminden ágynál két orvosnövendék ugyanezt teszi vezetésem alatt. De már most nekem van 210 növendékem. Igaz, hogy mostani intézetemben van 80 ágy és esztendőn át a forgalom felmegy 4—600 betegre ; ha két orvosnövendék áll mindegyik mellett, még ha minden ágyat felhasználhatnánk is, egy-egy orvosnövendék észlelhetne egy esztendőben 3—6 beteget. Localis viszonyok miatt azonban nem is vezethetem minden ágyhoz, hanem egy külön helyet kell berendeznem 20—50 ágygyal, a hol ezen gyakorlati oktatás végbemegy. A következtetést rábízom a t. értekezlet tagjaira ; azt hiszem, nem szükséges ezt tovább kifejtenem. Már most igy áll a dolog jelenben. Hangoztattatok és épen előttem Kerkápoly tanár ur ő nagyméltósága is igen élénken hangoztatta azon körülményt, hogy ma a mellett, hogy a budapesti orvosi egyetemen 800 egynehány orvosnövendék van, a kolozsvárin is van közel 100; ezeken kívül van Bécsben nem 600, hanem 700 magyarországi orvosnövendék és van Gráczban valami 35; a többit nem említem, azok egyesek. Azt lehetne mondani: hadd menjenek, ott sokat lehet tanulni, nagyok az intézetek, kitűnők a tanárok, mint Európában sehol. Szó sincs róla, ez igy van t. értekezlet! Azonban nézzünk tovább. Én magamat chauvinistának nem tartom és azt hiszem, hogy a ki ismer, nem fogja felőlem azt hinni; hanem hogy mi következése van annak, hogy annyi orvosnövendék nem Magyarországon, hanem Magyarországon kivül nyeri kiképeztetését, annak felderítésére csak egyetlenegy tényt bátorkodom felhozni. Körülbelül 30 éve, hogy Magyarországon összefüggő magyar orvosi irodalom létezik. Azelőtt is voltak orvosi írók, de nem volt összefüggő folytonosságban mivelt orvosi irodalom. Mi ezen orvosi irodalmat kifejteni becsületbeli és hazafiúi szakbeli kötelességünknek tartjuk, (Tetszés) mondhatom, néha nagy időbeli, erőbeli és másnemű" áldozatokkal. Teszszük egyrészt azért, mert az orvosi fejlődésnek ez a leghathatósabb mozdonya és még egy fontos okból, melyet bátor vagyok a t. értekezlet nagybecsű figyelmébe ajánlani; mert valamely nemzetnek orvosi mozgalma oly mozgalom, mely internationális téren áll. A mit valamely országnak orvosai tesznek, arról tudomást vesznek az egész világ orvosai. Ha Magyarország oly roppant költséggel, mint a milyennel tévé, a budapesti egyetemet azon fokra emelte, a melyet építkezéseink, investióink, tanítási módszerünk képviselnek, akkor érthető, hogy minden tisztességes ember kötelességének tartja a nemzet becsületét ezen a téren kifelé is előmozdítani. És már most mit tapasztalunk az orvosyrodalom terén ? Azt, hogy az orvosi irodalom munkásai közt talán egy sincs, vagy ha kivételt engedek meg, nagyon kevés van olyan és csakis a jelentéktelenebbek közt, hogyha figyelmemet kikerülhette, a ki nem magyar egyetemen nyerte kiképeztetését. És ez a legjobb esetben azt mutatja, hogy közömbösséggel jönnek haza, melyet az országnak annyival kevésbé szabad ignorálni, mert azt hiszem, talán mint köztudomású tényt hozhatom fel, hogy nálunk az orvosnak tudományos állásán kivül igen kiható socialis állása is van, talán nem annyira itt a fővárosban és a nagy városokban, mint inkább a kis városokban és a községekben, a hol a nép a culturának leginkább két képviselőjével érintkezik és e kettő az orvos, meg a pap. Egyfelől ezért, de sok hazai másodirányú okokból is, a törekvés méltó tárgyául tekintem én azt, hogy a külföldön ily nagy számban levő orvosnövendékek valami módon hazatérittessenek.