Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

246 865. sssám. szükségességét. Nincs elég kiváló szakemberünk, mert nincs hely, állomás, melyeken oly férfiak fejlődjenek, hogy azután a támadó ürt betölthessék. Legvilágosabban fog szólani a példa. Minden államban, a hol több egyetem van, vannak az egyes szakokra jelesebb és kevésbé jeles erők. Minden állam továbbá arra törekszik, hogy legalább bizonyos főbb egyetemeit elsőrangú szaktudósokkal töltse be. így Poroszország Berlint, Francziaország Parist, Ausztria Bécset. Hogyha ezeken az egyetemeken állás ürül meg, aránylag könnyű annak jó betöltése: válogathatnak több egyetem jelesebbjei közt. Jól tudjuk mi azt, egyetemi szakemberek, hogy pl. a hires^berlini egyetem sem képes mindig saját embereivel betölteni a megürülő állomásokat, hanem hozza férfiait az egész nagy Németországból. Bécs csak a legújabb időben is csupa külföldiekkel volt kénytelen betölteni legfontosabb tanszékeit; igy a Svájczból hozottBillrothtal sebészeti tanszékét, a Bajorországból hozott Bambergerrel belgyógyászati tanszékét stb. Csupán mi magyarok legyünk oly produktivok, hogy egy vagy két egyetemről képesek legyünk ellátni tanszékeinket megfelelő erőkkel? Több egyetem kell, hogy fejlődhessenek szakemberek, a kik közül válogatva tölthetnők be az ország legfőbb tanintézete: a budapesti egyetem székeit. Ez nemzeti és állami érdek. Az államnak érdekében van, hogy legalább egy egyeteme oly férfiakkal birjon, a kikkel méltán kiállhat bárminő közkérdés tudományos eldöntésénél az európai tudományos areopag soraiba. És hogy ha több az egyetem, ezeken többféle az iskola, majd fejlődnek is ifjak az assistensek, a docensek soraiban, a kik közül megint lehet válogatni, hogyha valamely egyetemről pl. Budapestre hivták meg a legjelesebb szakerőt. Most hiányzanak szakférfiak, mert ki adja magát szaktudományra? Hisz az az 1—2 tanszék csakhamar be van töltve, s az ifjú tudós elvénülhet, mire kilátása támad képességének megfelelő állást elérhetni. Hogyha azonban több az egyetem, több a kilátás is az anyagi boldogulásra, s csakhamar akadnak a tudománynyal komolyan foglalkozók. A harmadik egyetem tanszékeit mindamellett már ma is és méltón betölthetőnek tartom, legalább a mi az orvosi kart illeti. A budapesti egyetem orvosi karán 28 magántanár van, a kik az orvosi tudománynak úgyszólván minden főbb szakmáit repraesentálják; ezenkívül vannak jeles férfiaink, a kik a külföldön tartózkodnak, mint tanársegédek vagy egyébkint alkalmazottak. Ezeket pedig vajmi könnyen elveszthetjük a magyar tudományosságnak, hogyha a külföldön állandóbb alkalmazást nyernek, úgy, a mint elveszítettük „azelőtt jeles hazánkfiai egész sorát, a kik azután a bécsi egyetem díszeivé váltak. Azt mondják sokan: lássák előbb el a meglevő két egyetemet „teljesen", s csak azután nézzenek új egyetemek után. Igaz, hogy két egyetemünkön még sok pótolni való van; de pótolnivaló lesz mindig; teljesen felszerelt nem lesz az egyetem soha. A tudomány és tanítás igényei növekednek, s a mint ez igények égetőkké válnak, akkor pótoltatnak is; ebben a harmadik egyetem nem volna akadály: ellenben addig várni az új művelési centrum felállításával, a mig „minden" pótolva lesz, annyi, mint évtizedeket veszíteni hazánk fontos részeinek művelődéstörténetéből. Azután azt a törekvést, hogy minden meglev ő erőnket egyedül Budapesten toncentráljuk, itt egy túlnépes és túlerős egyetemet creáljunk, a vidéket ellenben elhanyagoljuk, nem tartom helyes írtnak a közművelődésre. Intő például szolgál erre nézve Francziaország. Ott az óriási párisi egyetem mellett nem birnak számbavehető egyetemmel a vidéken. S a midőn Nancy-ban tudományos bástyát akartak emelni a német Strassburg ellenében, ezen óriással szemközt csak nagy nehezen birtak egy törpe egyetemet egybeállítani. Francziaországban a párisi egyetem minden, kivüle nincs igazi egyetem; nem élhet meg, nem szerezhet magának érvényt, elsenyved. De meg is van a kára a közművelődésnek. Francziaországban valódi műveltség és tudományos szellem Parison s környékén kivül alig van ; Németországnak ellenben minden zuga, apró egyetemével az élén, a tudomány és művelődés tanyája. Ugyanezen szempontból nem egyezhetem meg azokkal sem, a kik mondják: hogyha van elég szakemberünk, meg elég tanulónk, állítsunk fel inkább Budapesten a népes tanszakoknál parallel tanszékeket. Nézetem szerint ugyanis, mint épen fejtegetem, közművelődési szempontból nem mindegy, hogyha Budapesten fan egy tudományos szak-