Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.
Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében
865. szám. » 245 Kihez, hova forduljon a magyar tudós, hogy j ha szakmájában eszméket cserélni, okalni vagy valamit bemutatni akar ? Hisz az ő számára siket egész nemzete s ő néma. Azért fordul a magyar tudó# a külföldhöz, nevezetesen Németországhoz, a mi reá nézve épen a leghátrányosabb és a minek oka részben abban rejlik, hogy összes művelődésünk kizárólag Németországra támaszkodik; a német nyelv a kötelezett a középiskolákban, mig a franczia ki van onnét zárva, magánúton pedig csak kevesen, a gazdagok szerezhetik meg. Az az idő, a mikor a tudomány cosmopolitikus volt, megszűnt. Ma a tudomány ép oly nemzeti, gyakran ép oly chauvinista, mint a politika. A magyar tudóst vagy ignorálja német szaktársa, vagy germanizálja önmaga és az egész világ előtt. Milyen más a helyzete más müveit nemzeteknél a szaktudósnak. Németországban, vagy Olaszország-, Franczia- vagy Angolországban az egyetemek vagy a rokon intézetek magas számánál fogva — meg a régi civilisatio folytán — sokan vannak a tudósok. A német szaktudós körutat téve, reggeltől estig párosával látogathatja meg az egyetemeket ; szólhat a rokon szaktudósokkal, okulhat, tanulhat, taníthat. Mi itt Budapesten, Kolozsvárra mehetünk, Bécs felé hiába tartunk; ott rokonszenves fogadtatásra ritkán számithatunk. Nincsenek elég számmal szaktudósaink. Tudományosságunk olyan, mint a szűk cserépbe ültetett faí nem bir erőteljes hajtással, mert nem verhet elég és mély gyökeret. Magyarországnak tehát egyetemekre van szüksége, hogy legyenek férfiak nemcsak a szakoktatásra, hanem a tudomány müvelésére is, hogy igy a művelt államok sorában megállhassunk. És hogy ha az új egyetem ebben az irányban lényeges javítást tehet, a miben nem kételkedhetünk, akkor kell, hogy a nemzet találjon anyagi erőt is amaz egyetem felállítására. Hány egyetem állittassék fel? Ezt az határozza meg, mennyi a pénzünk, s miként tudunk kevés pénzzel is az egyetemek körül jól gazdálkodni. A valódi szükséget azonban legjobban megítélhetjük, hogy ha a külföld példáját ez irányban szemügyre veszszük. Hollandiának az ő 4 millió lakossága mellett van 3 teljes egyeteme. Magyarországnak az ő 14 millió lakosságával — Horvátországot nem számítva — birnia kellene több mint 10 egyetemmel. Pedig Hollandiában régi a műveltség; ott nem kell évszázadok mulasztásait is még pótolni. Belgiumnak az 5 1 / 2 millió lakosságával van 4 teljes egyeteme, a mi Magyarországra nézve megint több mint 10 egyetemet feltételez. Pedig Belgium a nagy franczia nemzetre támaszkodhatik művelődésében. Bajorországnak az 5 millió lakosságával van 3 teljes egyeteme. Olaszországnak 19, Németországnak 22 egyeteme, a mi mind 8—10 egyetemnek felelne meg Magyarországon. Sőt a kicsiny Svájcznak van négy egyeteme, a mi Magyarországon húsz egyetemnek felelne meg. Es vannak még nálunk sokan, a kik a harmadik, de sőt a második egyetemet sokalják! Az én nézetem szerint Magyarországon a harmadik egyetem felállítása még nem jelentheti az útnak, a művelődés útjának a végét, melyen haladnunk kell. Hogyha az ország a központon kivül keleten és nyugaton, délen és északon bir egyetemmel, akkor mondhatjuk, hogy az említett úton megpihenhetünk. Akkor azután lesetne nemes verseny az egyes egyetemek tudósai között. Az önérzet inkább fölébresztetnék, mint ma, a mikor könnyű itthon tudósnak lenni, beható önálló tudományos munkásság nélkül is, mert sokszor nincs, a ki megbírálná, vagy bírálhatná tudományát és munkásságát. Akkor az anyagi érdek is élesztője lehetne a versenynek. Hogyha pl. a kolozsvári szakemberrel szemközt áll még pl. a pozsonyi, meg a szegedi is, akkor törekedni fog valamennyi, hogy a jobb budapesti állásra magát érdemesítse. Ma olyan versenyre nincs meg az anyagi indító ok. A verseny pedig egyik legfőbb sarkalója a tudományos munkásságnak ; a verseny hiánya pedig alapja a szellemi eltespedésnek. Sokan elismerik egy új egyetem felállításának szükségességét, azonban opportunitási alapra állva, kérdezik: honnét állítsuk fel az új egyetemet, hisz nincsenek szakférfiaink, a kik az új tanári állásokat betölthetnék. Hogyha a mostani egyetemeken megürül egy tanszék — mondják -— sokszor alig találunk arra az egy állásra is tudományos erőt. Ez utóbbi sajnos, de igaz; csakhogy épen ez bizonyítja még a leghatározottabban új egyetemek
