Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.
Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében
865. természettudományi szakok legnagyobb részében megszűntek eredeti kísérletek lenni s azoknak esupán mutatványos, úgyszólván színházi képei. A kísérlet ugy, a mint a tudós azt eszközli, 50 embernek ép oly kevéssé lehet bemutatni, mint 400-nak. Az úgynevezett előadási kísérletek csak képei a szigorúbb, a tudományt előrevivő' és a tudomány szolgálatában álló kísérletezésnek. Ezen előadási kísérletek berendezésében az igények ma igaz, hogy igen nagyok, hanem egyszersmind az előadások is, ha kellő berendezéssel bírnak, elégségesek arra, hogy azt, a mit 100 embernek megmutatunk, megmutathassuk esetleg 400-nak is. Hogy igy egy előadásra talán 400 ember beiratkozik, a kik közül 200 jelen van, az, megengegem, magában véve mégis túlzottnak tűnhetik föl, kivált ha meggondoljuk, hogy ily nagy szám mellett a tanár és tanuló közti személyes érintkezés megszűnik. A közvetlen érintkezés, a személyes ismerkedés, a tárgynak előadáson kívüli megbeszélése csakugyan a leghathatósabb mód arra, hogy a tanár a tudománynyal foglalkozókat: tudósokat, tanárokat neveljen; nincs azonban sehol megmondva, hogy erre a budapesti egyetemen más mód, mint ezen nagy hallgatóság által látogatott előadások egyáltalában nem volna, főkép a demonstratív szakokban. A hol a tanár a tanulóval és épen a lelkesebb tanulóval érintkezhetik, az a hely, hol a kísérletek is a maguk eredetiségében bemutathatok, az a hely a laboratórium. A budapesti és minden oly egyetem, mely a tudomány színvonalán áll, ma be van rendezve többé-kevésbé kielégítő laboratóriumokkal; ezeken pedig az úgynevezett kísérleti, laboratóriumi gyakorlatok látogatói korántsem tesznek oly nagy számot, mint a kimutatásban foglaltak. Például épen ott, a hol 421 volt egy félévben a hallgatók száma, a természettan körében, a gyakorlatokban résztvevők mindössze 20—24-en voltak. És csakugyan részemről semmi hiányát nem láttam annak, hogy azon hallgatóval szemben, a ki nem csupán némely, a kenyérkeresethez megkívántató ismereteket keres, hanem a szakkal behatóbban törekszik megismerkedni, a kellő felvilágosításokat megadhassam. Ha soknak látszik a hallgatók száma egy-egy előadásban, akkor a baj orvoslására minduntalan 237 a parallel tanszékek teremtése hangoztattatik. Én ezt ugy, a mint többször említve volt, egy nagy hibának tartom azért, mivel az épen oly szakokra és tárgyakra alkalmaztatik, a melyek bizonyos irányban, bizonyos szakbeli működésre alapvető tudományok. Hogyha egy ilyen tudományt, mondjuk például a physikát, melynek nem azért van annyi hallgatója, mintha annyi physikus volna, hanem mert orvosnövendékek, gyógyszerészek is hallgatják, mely tehát csak segédtudományul szolgál az illetőknek s azok vizsgát kénytelenek belőle tenni, ha egy ily szakot, ily alapvető tudományt sokan adnak elö: a következés mindenesetre az lesz, hogy egészen különböző irányokban, különböző felfogással fogják előadni. A tanuló, hogy a vizsgát sikerrel kiállhassa, legtöbb esetben arra van szorítva, hogy a parallel előadások mindegyikében részt vegyen, minek következése az, hogy oly tanuló, ki csak azért megy az előadásra, hogy nagyjából megismerkedjék azon szak főbb tételeivel, eze 1 : helyett sokszor egészen különböző tételeket tanul megismerni egyik és másik előadásban. És ez a baj minden szaknál megvan. Ha 3—4 politikus adja elő a politika elemeit, én nem tudom képzelni, hogy azok egyöntetűek és bármi tekintetben egyirányúak is legyenek. Különösen hibásnak tartom azt, hogy parallel tanszékek állíttassanak fel akként, hogy azoknak felállítása decretáltassék, mielőtt reájok emberünk volna. Egyáltalában a mi egyetemünk kibővítése minden irányban igen kívánatos dolog épen azért, hogy még túlnépesebb legyen, hogy még több embert vonjon el azon külföldi egyetemektől, melyek már most is nagy contingensét a magyar ifjúságnak vonzzák magukhoz: a bécsi, gráczi stb., különösen az orvosi fakultásokban. Nem mondom, hogy ha egyetemünket kibővíteni akarjuk, hogy az minden igényeknek megfeleljen, hogy több tanerőt, mint a mennyi már van, ne alkalmazhatnánk. Csak egyet akarok, mint kiválóan fontosat kiemelni. Mihelyt egy egyetemen bizonyos tudományok keretének előadására a szükséges tanszékek megvannak, a tanszékeknek azonfelüli szaporítása mindig hiba, azonfelül csak új tanerők meghivásáról lehet szó akkor, ha csakugyan oly tanerők mutatkoznak, a melyek al»zám.
