Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

236 865. szám. különböző tanrendszerek s a tanárok szelleme teremti meg azok sajátlagos individualitását s az önálló egyediséggé alakult tanintézetek egymásközti versenyét. A kezünk közt levő adatokból meggyőződhetünk arról, hogy a kolozsvári egyetem nem képes a budapesti egyetemmel versenyre kelni, mert ugyanazon szellem és igazgatás alatt állván, nem egyéb, mint a budapesti egyetem miniatűré kiadása. A mi a tudori oklevél adományozásának jogát illeti, én azt épugy nem tartom kizárólagos állami jognak, mint az oktatás ügyét nem tartom annak. Mint valamely tud ományágbani jártasságkülső bizonyítékát, adj a azt az illető tanintézet; micsoda pénzből tartatik fenn e tanintézet: az a tudori oklevél értékére befolyással nem lehet; A tudori oklevél értékét s az ahhoz kötött előnyöket meghatározhatja az állami törvényhozás, de hogy kik érdemesek ez oklevélre, annak megítélése az arra hivatott felsőbb tanintézet feladata. Dr. Eötvös Lóránt b.: T. értekezlet! Az elénk tűzött kérdéseket szeretném egy kissé másként formulázni. Én két kérdést látok az első pontban, a melyek egymástól egészen függetlenek. Az egyik csakugyan az: van-e túltörnöttség a budapesti egyetemen, különösen a tanítás némely szakaiban és hogyan segíthetne ezen; a másik kérdés pedig a harmadik egyetem fölállítása. Azért kérem ezeket a kérdéseket különválasztani, mert nézetem szerint épen arra, hogy egy harmadik egyetem felállíttassák, még egészen más indokok is vannak, mint a budapesti egyetem túltömöttsége. A mi ezt illeti, hallottuk már a jogi fakultásra nézve, hogy ott ez mint hiba nem létezik. Én részemről, mint a bölcsészeti kar egyik szerény tagja, ki ebben a kimutatásban rettentő példakép vagyok felhozva, mint a természettan tanára, merem állítani, hogy daczára azon nagy számnak, melylyel ezen szak és más rokonszakok felemlítve vannak, a túltörnöttség baja ezekben a szakokban — legalább eddig — érezhető nem volt. Többször hangoztattatott, hogy az egyetemi tanárnak fegyelmi tekintetben vagy a colloquiumok dolgában a hallgatóságra ugyancsak vigyáznia kell és hogy e munkát nem képes gyakorolni a hallgatók nagy száma mellett Ezzel szemben azt merem állítani, aogy az egyetemi tanárnak sem a fegyelem fentartása, sem pedig a colloquáltatás a teendőjét nem képezi. Az egyetemi tanításnak, és pedig épen egyetemi jellegénél fogva, az a feladata, hogy a hallgatókat minden kényszer nélkül a tudományra tanítsa, azon tudományra, melyben ők magukat képezni akarják. Az egyetemi tanárnak nem is feladata, legalább nem első, közvetlen feladata a vizsgára előkészíteni, a mi tulaj donkép a colloquiumok által eléretik. Hogy a colloquiumok divatban vannak az itteni egyetemen, az jóformán kivétel; én legalább nem tudok semmi más egyetemet, mely a mi egyetemünk módjára volna berendezve, — csak a német egyetemek azok, mint a melyeknek mintájára a mieink alakultak — hol a colloquiumok szokásban volnának. Azon speciális viszonyok, melyek nálunk uralkodnak és melyek közül legfőbb az, hogy talán nincs egyetem, melyen annyi szegény tanuló volna és nincs ország, melynek még a szegény tanuló működésére is annyi szüksége volna, mint Magyarországnak. Ez hozta létre a colloquium intézményét, a mely fennáll ma, a nélkül, hogy igen nagy számot tenne az egyetemi tanár működésében és fennáll azért, hogy mégis azon tanulónak, a ki tandíjmentességre, vagy ösztöndíjra kíván reflectálni, alkalom adassék tanáraival közelebbről megismerkednie s hogy viszont felőle véleményt lehessen mondani. Az egyetemi tanár nem tesz egyebet, mint tudományt nyújt a hallgatóknak és ha az egyetemi rendszert általánosságban megakarjuk tartani, akkor ezen nem szabad semmit változtatnunk, akkor a hallgatók számának növekedése és túlnépessége az egyetemen legfölebb csak annyiban lehetne hiba, a mennyiben az egyetem nem találna kellő helyiségeket arra, hogy ily nagy szám az előadásokat látogathassa és azok ugy tartathassanak, hogy a jelenlévő hallgatók csakugyan még a demonstratív szakokban is azt, a mit meg lehet mutatni, láthassák. Ezen szakok tanításánál ma épen a kísérletekre, a mutatványokra igen nagy súly van fektetve, sokszor talán nagyobb, mint szükséges volna. E mutatványos, kísérletező előadások azonban, tekintve azt, hogy végre is ki nem kerülhetjük, hogy legalább 50 vagy 100 embert egy előadásra beereszszünk, már is olyanokká váltak, hogy a