Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

228 865. szám. I • • II. ULES. 1883. évi május hó 8-án cL u. 5 órakor. Elnök: Hoffmann Pál. Jegyző: Szathmáry György. Elnök: Az ülést megnyitom. Van szerencsém tudatni, hogy ma vettem Hunfalvy Pál ur levelét, a melyben értesit, hogy ma vagy holnap fog megérkezni és megjelenni a tanácskozásokon, hacsak a közlekedési eszközök nem késleltetik. Ezzel a meghivott t. szakértő urak mind össze lesznek gyűlve, kivéve Vandrák urat. A vidéki szakértő urak közül azok, a kik előzetesen akartak nyilatkozni, ezt tegnap megtehették; most kérem a helybelieket, szíveskedjenek nyilatkozni. Dr. Kantz Gyula: T. értekezlet! Nem akarok azon kérdésnek vitatásába bocsátkozni, hogy vájjon a feltett kérdőpontok egészen megfelelően lettek-e megállapítva és formulázva, különösen a mennyiben azok a túltömöttség, a hallgatók aránytalan sokasága momentumából indultak ki. Bátor leszek igen röviden igénytelen nézetemnek kifejezést adni; de épen tekintettel arra, hogy a túltömöttség momentuma egyik kiinduló pont volt a kérdések felállításánál, nekem is erre az alapra kell helyezkednem, mikor véleményt mondok. A mi a hallgatók számaránya tekintetében való túltömöttséget illeti, azt tartom, hogy a túltömöttség fogalma relatív fogalom, és a mi különösen azt a kart illeti, melyben én tanitok, azt állithatom, hogy ott a túltömöttségnek azon mértékét, mely akár a tanítás és tanulás sikerességét, akár a tudományok művelését és az előhaladást, vagy a kellő ellenőrzést és fegyelmet nehezitené vagy talán lehetetlenítené, fenforgónak el nem ismerem. Azon t. enquétebeli tagtársainkról, kik tegnap erre oly nagy súlyt helyeztek és az állítólagos túltömöttséget s az ebből folyó, megint állítólagos inconvenientiákat oly nagyon sötét színben rajzolták, felteszem, hogy nem akart nézetnyilvánitásuk egyéb lenni, mint objectiv véleménykifejezés, mert ha több akart volna lenni, többet kellene rá felelnem. így tehát csak azt válaszolom, hogy igen jó része a tett állításoknak könnyen volna megczáfolható. Egy részét concedálom, de nagy részét — mondom — igen könnyű volna megczáfolni; sőt nem volna nehéz azt is bebizonyítani, hogy a budapesti egyetem jog- és államtudományi karán — melyről egyelőre szólok és melyre az állítás vonatkozik — az a körülmény, hogy megszaporodott az ifjúság száma, épen bizonyítás a mellett, hogy az egye tem vonzó ereje rendkívül nagy, mert a budapesti jogtanulók némely tekintetben igen kényelmetlen és rájuk nézve nagyon alkalmatlan pressio alatt állanak, a milyet igen kevés egyetemen tapasztalunk. Értem először a parallel-kathedrák sajátszerű berendezését és azok tanárainak nem közönséges, hanem igen erős versenyét; másfelől azt, hogy a vizsgálati rendszer és a szigorlatok meg-