Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

865. szám. 229 tartásában való eljárás a komolyság és a szigor azon mértékével történik, mely a czélnak, a vizsga jelentőségének megfelel, s elnézés nem gyakoroltatik. Jó lélekkel mondhatom, hogy azon 21—22 évről, mióta az egyetemen tanítok, nem emlékszem, hogy egyetlen rigorosumnál is az előirt két órai tartamból csak 10 perez is el engedtetett volna. A vizsgákon ép az ugyanazon tanszakot előadó tanárok akként járnak el, hogy annak, a ki ki akarja állani a vizsgát, csakugyan tisztességesen el kell készülve lennie. Ha ennek daczára az ifjúság annyira felszaporodott, ez csak annak a bizonysága, hogy azon ifjúságnak van érzéke és tudata arról, hogy miért jön a budapesti egyetemre s miért nem ment máshová. A jog- és államtudományi kar hallgatóságára nézve tehát a túltömöttséget nem ismerhetem elMegengedem, hogy az egyetemnek más karainpl. az orvosin és a philosophiainak egy-két szakán ez valamivel nagyobb mértékben megvan; különösen ott, a hol demonstratív előadásokról van szó; a hol a tanárnak a tanulóval való folytonos, közvetlen érintkezése, mondhatnám: egyenes összemtíködési szükséges; a hol a kísérletezés a tanítás sikerességének egyik lényeges föltétele, szóval az egész tanmenet olyan jellegű és természetű, hogy egy bizonyos mértéken való túltömöttség a jóakaratú tanárnak sikeres működését egyik-másik irányban megakasztja. De nem szólva egyelőre erről — mert nem hivatásom más karok ügyét részletesebben taglalni — és visszatérve a jogi karhoz, azt mondhatom, hogy az a jelenség, a mely mi nálunk az egyetem jog- és államtudományi karában észleltetik, Európának majdnem minden jobb és kiválóbb egyetemén tapasztalható. Nem akarok statistikai adatok felsorolásába bocsátkozni, de joggal mondhatom, hogy akár a bécsi, akár a berlini, akár a lipcsei, akár a prágai, akár a két belga egyetemet, akár az újabban szervezett olasz egyeteméket nézzük, a hallgatóság szaporodása mindenütt megvan. Lipcséről szólva közismerettí tény, hogy az utolsó 12 év alatt a juristák száma Lipcsében 400-ról 800-ra, a bécsi egyetemen 1100-ról 2000-re emelkedett, a nélkül, hogy oly természetű változtatás vagy intézkedés történt volna, a milyen itt contempláltatik akkor, midőn a tanodáknak szám tekimtetében való átalakítása, név szerint egy új egyetem felállítása forog szóban. De hajói vagyok értesülve, ugyanez egyetemnek más karaiban szintén megszaporodott a hallgatóság, a mit természetesnek is találok; azonban sehol sem tudok egyéb, ennek az állítólagos bajnak orvoslására irányzott intézkedést, mint azt, hogy parallel tanszékek állíttattak fel, hogy a tanszékek és a tantermek kibővittettek, hogy bizonyos taneszközök: muzeumok, könyvtárak hozzáférhetősége tetemesen megkönnyittetett. Sőt nem tévedek talán, ha azt állítom, hogy az utolsó évtizedek folyamában nincs eset arra, hogy Európa valamely államában a hallgatóságnak úgynevezett túltömöttsége okot szolgálatott volna új egyetem felállítására; mert sem Magyarországon a kolozsvári, sem a horvát(zágrábi) egyetem — pedig ez utóbbi is magyarországi egyetem — sem a monarchiában az újabb időben felállított csernovitzi egyetem nem argumentum arra, hogy a túltömöttség tekintetében léptettettek volna életbe, hanem igenis voltak más, politikai tekintetek, a melyeknél fogva egyetem felállítása sürgősnek vagy kívánatosnak látszék. Ezen az alapon, igen t. értekezlet, én arra az előzetes conclusióra jövök, hogy ha más argumentum nem volna, mint a túltömöttség, ebből azokból egy új egyetem felállításának szüksége nem áll elő. Megengedem azonban, hogy lehetnek erre más tekintetek s más okok. Az, jelesül, ha czélul tűzetik ki: a nemzet culturális érdekeinek megóvása és nagyobb mértékben való fejlesztése végett egy új küzd-fövényt, egy új tért nyitni; ha a tudományok művelésének és terjesztésének Magyarország anyaföldjén egy új productionalis terrainumot akarunk létesíteni; vagy ha ugy tetszik, az épen 100 éves budapesti Alma Materrel szemben egy fiatal, életerős versenyző társat akarunk felállítani. Ezt az érvet értem; ez oly tekintet, melyből kiindulva, arra a meggyőződésre jöhet valaki, hogy kívánatos s szükséges egy új egyetemnek a felállítása és én mindazoknak véleményét, a kik igy fogják fel a helyzetet, tisztelettel és méltánylással fogadom, és nem csinálok belőle titkot, hogy az én eszményem is ez. Én is egy ideálisb magaslatú felfogásnak megvalósítását látnám abban, hogyha Magyarországnak kiváló focusaiban, nagyobb jelentőségű városaiban mennél több és minél sike-