Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

218 865. azám. nek azonban, a most előszámláltakon kivül vannak más különös esnem épen természetes okai is, minő például az ügyvédséghez kötött tudori kényszer, de errö'l majd akkor szándékozom beszélni, ha előbb a második kérdés a), V) és c) pontjaiban tanácskozás tárgyául kitűzött intézkedésekről csekély nézetemet elmondottam. A 2-ik kérdés a) pontjában nevezetesen az kérdeztetik: „ eszközölhető-e a baj orvoslása a fennálló egyetemek kibővítése által s megfelelne-e ezen intézkedés az ország közművelődési szükségeinek ?" Nem vagyok egészen tisztában, igen tisztelt értekezlet, a „kibővítés" szónak értelmével. Lehet ez alatt érteni parallel kathedrákat, minők a gymnasiumokban Vannak, korlátozott létszámmal; lehet érteni seminariumokat. A parallel tanszékekkel, illetőleg előadásokkal az itteni egyetemen mér eddig is tétettek kísérletek, de azok — mint a tapasztalat és a statistikai adatok mutatják — a bajon nem igen segítenek ; hogy miért nem segítenek ? annak kiderítését avató ttabbakra bizom. A mi pedig a seminariumokat illeti: hiszen a jog- és államtudományi karra nézve itt vannak a jogakadémiák; nem egyebek azok, mint seminariumok, a,zaz gyakorlati pályákra készítő szakiskolák; tehát; „entia sine necessitate non sünt multiplicanda". S részemről azt hiszem, hogy oly intézkedés, mely az ilyféle szakiskolákat is az egyetem körébe vonná s azzal kötné össze, nem felelne meg az ország közművelődési érdekeinek, melyek azt kívánják, hogy a tudományos oktatás könnyen hozzáférhetővé tétessék minden vidéken, még pedig nemcsak a vagyonosabbakra, hanem a szerényebb sorsúakra nézve is. Ha azonban a „kibővítést" ugy érti a mélyen tisztelt közoktatásügyi bizottság és a magas kormány, hogy a meglevő egyetemek egyikét, a kolozsvárit, mely terjesen még kifejlesztve nincs s azért a hozzákötött várakozásoknak mindenben meg sem felelhet, kifejleszsze-e akként, hogy az a budapestivel mindenben egyenlőbb versenyre kelhessen: akkor azt mondom, hogy igenis, ez által a túltömöttségen segíteni lehet is, kell is. Csakhogy mármost előre is azt kérdem, hogy mielőtt a második egyetem arra a lábra állittatott volna, a melyen állania kellene, nem időelőtti-e a harmadik egyetemről beszélni ? Én azt hiszem, hogy időelőtti. A b) pont igyszól: „eszközölhető-e az orvoslás legalább részben, a jogakadémiáknak valamely, a jog- és államtudományi szakoktatás reformjával kapcsolatos átalakítása által?" Már előbb volt szerencsém rámutatni, hogy a budapesti egyetem jog- és államtudományi karáriái mutatkozó túltömöttségnek természetes levezetői a jogakadémiák. És azok lesznek jövőben is, — talán nem oly nagy mérvben, mint hajdan, de sokkal nagyobb mértékben mint most, ha őket nem kicsinyeljük, nem discreditáljuk, hanem inkább ápoljuk, fejlesztjük s minden lehető előnyökbén és buzdításban részesítjük. Discreditálja pedig a mi jogakadémiánkat már csak az átalakítás szükségének oly gyakori hangoztatása is. E mellett a sok változtatás zavarólag hat a tudományos oktatásra; pedig ha valahol, épen itt nagyon is megkívántatik a stabilitás bizonyos mértéke. Hiszen 1874-ben maga a mostani közoktatásügyi minister ur alakitotta át a jogi akadémiákat* jog- és államtudományi karokká; és ime, alig 8 év múlva már ismét oly sürgős volna az átalakítás ? Iíészemről merem állítani, hogy a jogakadémiák azon színvonalon, melyre ma emelve vannak, minden újabb átalakítás nélkül is képesek volnának — egyrészben legalább — segíteni a bajon, melynek orvoslása czéloztatik; csak hogy ki kellene őket emelni azon alárendelt helyzetből, melyben jelenleg az egyetemekkel szemben állanak és a mely onnan származik, hogy a jogakadémiák növendékeinek egy része, habár csak gyakorlati irányban kívánja elsajátítani a tudományt, kénytelen a maga diplomáját az egyetemen keresni. Szerintem ezen könnyen lehetne segíteni, csakhogy ez törvényhozási intézkedést kivan. (Halljuk! Halljuk!) Az intézkedés abban áll: hogy a törvényhozás változtassa meg az 1874: XXXIV. t.-cz. 5. §-át, azarí íiz ügyvédségnek elnyerését ne tegye függővé a jogtudorságtól és akkor azonnal nagy mértékben segítve lesz mind a budapesti egy etem jog- és államtudományi karának túltömöttségen, mind a jogl akadémiák elnéptelenedésén; mert jelenleg ugy