Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.

Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében

216 865. szám. miáknak is megengedné. Hogyan méltóztatik ezt a gyakorlatban contemplálni? Dr. Danieük János: Én az egyetem tekintélyét teljességgel nem szeretném csökkenteni. Ez okból, a mint ezt az egyetem méltósága is megkívánja, óhajtom, kogy a tudori diplomát kizárólag az egyetem állitsa ki, ő tartsa meg az utolsó írásbeli vizsgát, 8 ha ehhez ragaszkodnék, ezt megelőzőleg egy rigorosumot is; az egyetem eló'tt tartatnék meg a nyilvános értekezlet, s utána a tudorok közé felveendőnek ünnepélyes felavatása. Visszatérve az akadémiákhoz, én mélyen tisztelt tanácskoZmány nemcsak kárnak, hanem valódi piaculumnak is tartanám, la fennálló, activitásban levő és dotált tanintézetek megszüntetnének, ha azok jók és czéljoknak legalább a kívánt mértékben megfelelnek. Fennálló tanintézetet, ugy vélem, csak akkor szabad eltörölni, ha az immorális, vagy a hazára nézve veszélyes, vagy legalább káros. Az akadémiai tanárok többnyire mind minősített egyetemi magán-tanárok, kik majdnem mindnyájan a budapesti kir. egyetemen végezték tanulmányaikat. Az akadémiákon ugyanazon tantárgyak adatnak elő és ugyanannyi órában, mint az egyetemen. Hogy az akadémiákon a tanuló ifjak gyér számmal vannak, az inkább előnyükre szolgál: mert könnyebb a felügyelet és ellenőrzés; a tanárok hallgatóikat mind személyesen ismerik és szorgalmuk és előmenetelökről már gyakoribb colloquálás által is meggyőződhetnek. Megengedem, hogy az ifjúnak több alkalma és könnyebb módja van önkiképzésére a fővárosban, mint a vidék egyes városaiban. Már maga a számos tudós publicum, a sok intézet, gyűjtemény, kiállítás, múzeum, egylet és társulat, és az ezek által rendezett nyilvános felolvasások stb. igen sokat tesznek. De mindezekben a vidéki városok nem szűkölködnek teljesen. A nagyobb csend, több nyugalom és közelebb érhető természet kedveznek általában a bölcselkedő, különösen jogi tudományoknak. A tanuló ifjak akadémiáinkon elérik a képzettség azon fokát, melyet az állam a jogi tanintézettől megkíván. Ifjaink jó része kiállja és pedig sikerrel a szigorlatokat az egyetemen, s az ügyvédi vizsgát a kir. táblán. Tiz éve, hogy ily kisebb jogi tanintézet élén állok mint igazgató s jó lélekkel mondom, hogy sok örömem volt a tanuló ifjúság nagyobb részének ugy magaviselete, mint előmenetelén. Megvallom, szeretem azokat az időbarnította ősi falakat, melyeket kizárólag nemzeti nagyjaink, testületek és városok emeltek a következő századok javára; melyeknek termei legalább öt nemzedék kiképeztetésének szolgáltak csarnokul, s melyeket az ott tanult annyi nagy hazánkfia tett örökre emlékezetessé! Ócsárolják e tanintézeteket, s tudják-e biztosan, hogy jobb lesz mit helyökbe kapunk, ha egyszer eltöröltetnek ? Jó dolog, ha a tudományos emelkedésnek is megvan az ő fokozata. Az volna rendén, ha az akadémiákon kitűnt tanárok hivatnának meg az egyetemi tanszékekre. A tanár is csak sok tanulás, megfigyelés és gyakorlat által jut el a tökély magasabb fokára. De mi nem is igen fogjuk engedni elveszni átalán, de különösen azon jogi tanintézeteket, melyek közvetlenül reánk vannak bizva. Mi védelmezni fogjuk azokat, mert ezt igy hozza magával kötelességünk, ha az előnyöktől, melyeket ez intézetek nyújtanak, eltekintenénk is. Nekünk az alapítványok szentek. Minket a jog erőszakolása> elcsavarása, a létező való és a történeti múlt ellenére kiterjesztése nem fog megnyugtatni. Az erőhatalomnak természetesen nem állhatnánk ellen. De mivel volna ennek alkalmazása indokolható? Az akadémiák az államnak egy fillérébe sem kerülnek, a tudományt és míveltséget az illető városokban és vidékeken, ha nem is azon intensiv mérvben, mint a fővárosban az egyetem, terjesztik és előmozdítják, sok helybeli szegény ifjúnak utat nyitnak egy magasabb pályára: ha tehát szükséges még egy vagy több egyetem, az esetre legyünk rajta, hogy az felállíttassák, de ne rontsuk le azt, a mi megvan, rendeltetését eddig is betölti és idővel mindinkább tökéletesbülhet. Az akadémiákról szólva, helyén látom felvetni a kérdést: mi történjék az akadémiákon a tanárokkal, kik azokban alkalmazvák? A felállítandó új egyetemekre fognak meghivatni talán? Kötve hiszem. Pedig ezen tanár urak majdnem mindannyian qualificált férfiak, kik tanszékeiket szabályszerűen megtartott pályázat útján nyerték, tehát csak fegyelmi eljárás útján volnának elmozdíthatók. E tanárok egész ifjúságukat annak szentelték, hogy tanári pályájokra előkészüljenek.