Képviselőházi irományok, 1881. XX. kötet • 763-819. sz.
Irományszámok - 1881-804. A m. kir. közmunka és közlekedési ministernek jelentése, az 1881:LII. t.-cz. alapján tett intézkedésekről, a már végrehajtott és még végrehajtandó munkálatokról
804. szám. 289 A jelen tiszteletteljes előterjesztésemben előadott s részben már foganatosított munkálatokon kivül még mindig maradt a Kőrösöknél egy oly rész, a melynek rendezése nélkül a végrehajtandott szabályozás nem volna befejezett s a melynek elhagyásával Békés-Csaba és Gyula, népes városok még mindig ki lennének téve az elöntés veszélyének. Ezen rész az úgynevezett Csohos-ér, a melyre nézve a következőkben van szerencsém előterjesztésemet megtenni. A Fehér-Körös víztömege egészen az ötvenes évek közepéig Gyula és Békés városok s egy ásott csatorna közvetítésével részben Csaba városa belterületén folyt keresztül. A fennállott helytartótanácsnak 1855. évben kelt rendelete folytán azonban ezen folyó az említett városoktól elvonatván az úgynevezett gyula-békési nagycsatorna segélyével Békés felett vezettetett be a régi Fekete-Kőrös medrébe. E nagy csatornába a Fekete-Körös vize is bevezettetett Dobozon felül az u. n. Szanazugnál, ugy hogy ezen ponton alól, a nagy csatorna, valamint annak folytatását képező régi Fekete-Körös meder-szakasz most már két Körös vizének levezetésére szolgál s ennek folytán kettős Körösnek neveztetik. Gyula és Csaba városok mindjárt a nagy csatorna megnyitása után, de különösen az 1863. évi apály alkalmával az élöviz nélkülözését érzékenyen panaszolván, a volt helytartótanács 1864. évben akként intézkedett, hogy a 30-as években kormányhatósági engedély mellett létesített Nádor-malomcsatorna vizei, a melyek addig kizárólag a péli határon létező Csohos-éren találtak lefolyást, a péli és gyula-varsándi határokban ásott csatornán át a Fehér-Kőrös régi medrébe vezettessenek. Ugy az újonnan ásott csatorna, mint a régi Fehér-Körös meder, melyben a Nádormalomcsatornából bevezetett viz lefolyt, Élővíz-csatorna elnevezést nyert s töltések közé vétetett. Később e csatorna alsó torkolatán Békés város területén egy zsilip építtetett oly czélból, hogy a kettős Kőrös árvizei a csatornába vissza ne tolódjanak. Miután pedig a Nádor-malomcsatorna vizei az emiitett kormányhatósági 'engedély mellett létesített műveletek folytán az Élővíz-csatornába találtak lefolyást, az aradi érdekeltség a Csohos-eret a kormány engedélyének előzetes kikérése mellőzésével, Arad megye egyszerű engedélye alapján épített zsilip segélyével elzárta. A Csohos-ér ilyetén elzárása következtében tehát a Nádor-malomcsatorna összes vizei az abba ömlő belvizekkel együtt az Élővíz csatornába tereitettek. A most felsorolt intézkedések folytán előállott új helyzet egy ideig panasz nélkül állott fenn, a nedvesebb időjárás bekövetkeztével azonban Gyula, Csaba és Békés városokra vészthozónak bizonyult, mert a Körös folyóknak huzamosabb ideig tartó áradásai alkalmával a békési zsilip zárvatartása folytán az Élöviz-csatornába beömlő vizek annyira felszaporodtak, hogy azok főleg Békés városát a teljes elöntéssel a legnagyobb mérvben fenyegetik. Hivatali elődöm ezen bajon segítendő, 1874-ik évi június hó 16-án 9,292 sz. a. kiadott rendeletével utasította volt Békés és Arad megyék közönségeit, hogy a létező bajok megszüntetése végett szükséges teendők feletti tárgyalás végett kebelükből egy-egy küldöttséget rendeljenek ki s hogy ezen vegyes bizottság által teendő véleményes jelentés alapján, az 1840: X. t.-cz. határozataihoz képest lehetőleg egyetértő határozatot hozzanak; a mennyiben pedig ez nem sikerülne, a hozandó határozatokat további eldöntés végett a ministeriumhoz terjeszszék fel. Ezen vegyes bizottsági tárgyalás 1875. évi ápril hó 19-én és következő napjain megtartatván, annak alapján Arad megye közönsége 1876. január 20-án 28. sz. a., Békés megye közönsége pedig ugyanaz évi február hó 7-én 36. sz. a. határozott. Békés megye közönsége az Élöviz - csatornát egyszerűen betömendőnek mondotta ki; Arad megye viszont azt fentartani s a helyreállítási költségekkel kizárólag a Békés megyei érdekeltséget terheltetni kívánta. KÉPVH. IROMÁNY. 1881—84. XX. KÖTET. 37
