Képviselőházi irományok, 1881. XX. kötet • 763-819. sz.

Irományszámok - 1881-777. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a szerzői jogról” szóló törvényjavaslatnak ujabb tárgyalás végett a bizottsághoz utasitott némely szakaszaira, s az ezekre vonatkozó módositványok és inditványokra

98 777. szám. A küldött magánlevelek ennélfogva a szerzői jogról szóló törvény szempontjából való megítélésnek tárgyát csak akkor és csak annyiban képezik, ha és a mennyiben ezen magánlevelek a szellemi alkotásnak olyan eredményét képezik, a mely az irói mű fogalma alá esik. Ilyen esetben, ha például egy költő barátjának névnapjára egy magánlevélben küldött költeményben ad-szerencsekivánatának kifejezést: a magánlevélbe foglalt ezen irói mű a törvényjavaslat intézkedéseinek megfelelő védelemben kell hogy részesittessék, a nélkül, hogy e részben bármely különös intézkedés szüksége forogna fent. A magánlevélbe foglalt ilyen irói miire nézve a szerzői jog a törvényjavaslat 1-ső 8-aértelmében a levél iróját, egyedül a levél iróját illeti, mert a czímzett az által, hogy a levél hozzá intéztetett, sem szerző társsá, sem a szerző jogutódává nem vált; s ennélfogva ezen irói mtí többszörözésére, közzétételére s forgalomba helyezésére egyedül az iró a jogosult, a czímzett pedig mint a kézirat jogosult birtokosa a 6-ik §. világos rendelkezése szerint a levél alakjába foglalt irói mű többszörözését és közzétételét csak a szerző beleegyezésével eszközölheti. Hogy a czímzett, mint a levél jogosult birtokosa a levelet a szerzőnek külön megállapodás hiányában közzététel végett kiadni nem köteles: azaz átalános magánjogi elveknek folyománya ; de ha az irói művet tartalmazó valamely magánlevélnek fogalmazványa vagy másolata megvan a szerző birtokában: akkor ő művét mint kizárólagos sajátját a czímzett beleegyezése nélkül is kétségtelenül jogosítva van közzétenni. Szemben az irói művet tartalmazó levelekkel a fentebbiektől eltérő megbirálás alá esnek azon közönséges magánlevelek, a melyeknek tartalma irói műnek nem tekinthető. Az ilyen levelek közzététele a szerzői jogba nem ütközik, sőt igen gyakran az ilyen leveleknek éppen az a rendeltetése, hogy azt a czímzett saját igazolására közzétehesse. Nincs kizárva a lehetőség, hogy a czímzett az irói művet nem tartalmazó magánlevél közlésénél indiscretiót, sőt esetleg bűnös visszaélést követ el a levél irója ellen: ámde az ilyen visszaélések meggátlása, a mennyiben az átalában törvényhozási intézkedés tárgyát képezi, nem a szerzői jogot tárgyazó törvényben, hanem a büntető-törvényekben, illetőleg a sajtó-törvényben kell hogy megoldást nyerjen. Ezek alapján a bizottság a 2-ik §-hoz Eötvös Károly képviselő által tett\ módositványt mellőzendőnek indítványozza. II. A 6-ik §. 6-ik pontjához ugyancsak Eötvös Károly képviselő a következő módosítást hozta javaslatba : „e pont ekkép szövegezendő" , „ 6. Egyes szónok által a nyilvános tárgyalásoknál és tanácskozásoknál tartott beszédeknek (9. §. 4. pont) az ő beleegyezése nélkül, csupán e beszédeket tartalmazó gyűjteményes kiadása*. * A bizottság e módosítás tárgyalásánál a 6-ik §. 6-ik pontját a 9-ik §. 4-ik pontjával való összefüggésében tevén megfontolás tárgyává, úgy találta, hogy a 9-ik §. 4-ik pontja a nyilvános tárgyalásoknál és tanácskozásoknál tartott beszédeknek többszörözését átalában megengedvén: ebből az következik, hogy a nyilvános tárgyalásoknál és tanácskozásoknál egy vagy több szónok által vagy az összes szónokok által, az esetleg hosszabb ideig heteken, liónapokon át is tartható ilyen nyilvános tanácskozások egész folyama alatt, vagy azoknak valamely szakában tartott beszédeket teljesen vagy részben közölni bárkinek jogában áll; a mely joggal szemben a 6-ik §. 6-ik pontja csak a szónokok beszédeinek gyűjteményes kiadását teszi a szónoknak mint szerzőnek s.illetőleg jogutódának beleegyezésétől függővé.