Képviselőházi irományok, 1881. XIX. kötet • 706-762. sz.
Irományszámok - 1881-752. A pénzügyi bizottság jelentése, „a szeszadóról szóló 1878. évi XXIV. törvényczikk módositásáról, valamint sajtolt élesztőnek a szesztermeléssel együttes készitésének megadóztatásáról és a sajtolt élesztő után eső behozatali vám felemeléséről” szóló törvényjavaslat tárgyában
752. szám. 327 A gazdasági szeszgyárak közül azok, melyek az átalány mellett megmaradnak, a czefréző edényeknek nemcsak a 35 és 45 hectoliteres, illetőleg ezen alóli űrtartalmú szerint fogják ezentúl is élvezni a 10, illetőleg 20%-nyi adóleengedést; de egyszersmind a 20 hectoliternél kisebb edénynyel dolgozó gyárak 257« adóelengedést nyernek, mi a kisebb gyárak előnyét emeli. Azon gazdasági gyárak pedig, melyek a terményadóra átmennek, a 37*, illetőleg 47* hectoliter napi szesztermelés mértéke szerint (tehát a fentebb jelzett czefréző űrtartalomnak teljesen megfelelően) fogják élvezni a 10—207«-nyi adóelengedést. De ezekre ép ugy, mint az átalányozás mellett maradó gazdasági gyárakra nézve nemcsak abban fog javulni a helyzet, hogy adókedvezményük részben nagyobb, részben hasonló százalékú s igy több lesz, a felemelt adómennyiségből, de főleg abban, hogy a nagy gyárakra a kötelező terményadó levén alkalmazva, ezek nagy részben elvesztik azt a nyomást, melyet nagy felszerelésünk segítségével elért adózási előnyeikkel reájuk gyakoroltak. Azon gazdasági gyárak pedig, melyek most már a nagy gyárak átalányozása által nem nyomatva, elfogadják a terményadót, sok tekintetben kiegyenlíthetik terményeik és felszerelésük hátrányait is, miután az adót csakis szesznyeredékük után fizetendik. A fentebb jelzett intézkedésekkel kapcsolatban áll az, hogy az é/eszíó'-gyárakra nemcsak a szeszadó alkalmaztatik, a 757o átlagos foktartalom után, de ehhez még 307 • pótlék is. Ennek természetes oka az, hogy e gyárak eddig az egész termény után szesz-óra szerint fizették az adót; ha tehát most csak 757°-os átlag után fizetnék és még eddig nem élvezett 107» visszatérítési pótlékot is nyernének, a kivitt szeszmennyiségük után nem hogy adóemelésben részesülnének, még oly kedvezményük lenne, mit indokolni sehogy sem lehetne, csak a 307«-nyi adópótlék fogná a terhet kiegyenlíteni. De ebből következik annak szüksége is, hogy a vámtarifa 329. tételében a sajtolt élesztőre vetett 10 forintnyi vám 20 forintra emeltessék; mert a belföldi sajtoltélesztő-gyárak fentebb jelzett adóemelése csak ez utón lesz az idegen élesztőre is alkalmazva. A számítás ugyanis itt a következő: minden hectoliter szesz mellett l fa métermázsa élesztő nyerhető; tehát a 11 forint adóból erre 3 frt 30 kr. esik és igy egy métermázsa élesztőre 9 frt 90 kr., vagy kikerekítve 10 frt. Ezzel emeltetik a vám. Ezek azon főbb intézkedések, melyek a törvényjavaslatban, az eddigi szeszadótörvénytől eltérőleg, foglaltatnak. És minthogy ezeknek pénzügyi eredménye 37*—4 millióra tehető; államháztartásunk és közgazdaságunk érdekeiből egyaránt elfogadásra ajánljuk azokat és igy a törvényjavaslatot is. E tárgygyal kapcsolatosan a bizottsághoz utasitá a t. képviselőház az aradi ipar- és kereskedelmi kamara kérvényét, melyben a meghozandó törvénynek, főleg a visszatérítésre és az adónak az átlagos foktartalomra vonatkozó részének állandóságát kéri; ez, ugy hiszszük, különben is a kormány és törvényhozás szándokában van, hogy az üzlet az adórendszer gyakori változása által zavarva ne legyen; tehát a kérvény ezen pontja külön dispositiót szükségessé nem tesz, sőt nem is tartjuk azt lehetségesnek vagy czélravezetőnek. A kérvény második pontjában a kamara a hozandó törvény végrehajtási utasításának kidolgozásánál szakértők meghallgatását kéri, mire a pénzügyminister úr a bizottság előtt késznek nyilatkozott. Harmadszor: kéri a kamara, hogy a törvény ne 1884. szeptember 1-én, hanem 1885. január 1-én lépjen életbe. Azzal indokolja ezt, hogy az új adórendszer a gyáraktól nagy átalakításokat követel és ez hosszabb időt vesz igénybe. A bizottság is ebben a nézetben van; de minthogy most csak február közepén vagyunk, hiszi, hogy oly időben lesz — ha a képviselőház és főrendiház elfogadja — a törvényjavaslatból törvény, hogy a gyárosoknak az előkészületre szeptember l-ig is több hónapi idejük lesz és ezért az életbeléptetési határidőt elhalasztani nem akarná, nehogy ugyanazon főzési campagne-ban kétféle adórendszerrel kelljen
