Képviselőházi irományok, 1881. XIX. kötet • 706-762. sz.

Irományszámok - 1881-752. A pénzügyi bizottság jelentése, „a szeszadóról szóló 1878. évi XXIV. törvényczikk módositásáról, valamint sajtolt élesztőnek a szesztermeléssel együttes készitésének megadóztatásáról és a sajtolt élesztő után eső behozatali vám felemeléséről” szóló törvényjavaslat tárgyában

752. szám. 325 1863-ban: 15.532,244 frtot és 1883-ban 15.279,849 frtot; ez akkor, midőn az adóeredmények, ugy az egyenes, mint közvetett adók minden ágában nagy mértékben fejlődtek; a legnagyobb anomáliának és igazságtalanságnak mondható: igy az állam szükségleteivel és az iparág fejlettségével, valamint az adózó-közönséggel szemben. Minthogy pedig főleg nálunk, nevezetesen a gazdasági gyárak számának apadása (eltekintve a kisebb főzdéktől, melyek száma évről-évre nagyon változik; de állandóan nem csökken; mert 1868-ban volt 72,611, 1877-ben 113,520, 1882-ben 91,686 és 1882/3-ban 87,720) igen aggasztó körülmény, bár nem tulajdonitható ez kizárólag és talán legnagyobb részben sem az adórendszernek; de mégis kötelességünk ennek hátrányait lehetőleg elhárítani azokkal szemben. Már pedig a fohátrány nem annyira az adó nagyságában, mint inkább rendszerében rejlik; mely a terményből és felszerelésből folyó különbségekre kellő tekintettel nincs, az adó kimérésénél. Bizonyítja állításunk első felét t. i.: hogy nem az adó mértéke oka e változásnak, az a tény, hogy az adó csaknem minden más országban és nevezetesen még a főleg gazdasági szeszgyárakkal dolgozó Németországon is nagyobb, mint nálunk. Mert mig egy hectoliter absolut szeszre esik agio nélkül Olaszországban 24 frt, monarchiánkban 11 frt adó, addig Németországban 13 frt 10 kr., Francziaországban 74 frt 50 kr., Svédországban 44 frt 27 kr., Oroszországban 106 frt és Angliában 191 frt adó esik. Tehát ez adatok alapján is konstatálhatjuk azt, hogy a szesz eddigi adójánál nagyobb terhet is elbir és másfelől, ha az adózásnak nálunk még is hátrányai észlelhetők, azok a rendszerből származnak; mely a különböző gyárak és különböző termények szesznyeredékére különböző terhet ró és igy az abból folyó jövedelmet is különböző adóval sújtja; de nem származnak magából az adótétejből. Mindezek oly tények és jelenségek, melyek méltán indithaták a kormányt arra, hogy a szeszadót újabb tanulmányozás tárgyává tegye és azt közgadasági, ép ugy mint pénzügyi tekintetben reformálja. A pénzügyminister e czélból nem elégedett meg a hivatalos közegek előterjesztéseivel, hanem 1882. február havában egy a szesztermelők nagy számából összeállított szaktanácskozás elé vitte a kérdést és ennek javaslatait nemcsak meghallgatta; de a most előttünk levő törvényjavaslatban csaknem szószerint érvényesité is. Mert a törvényjavaslat a 35, illetőleg gazdasági gyáraknál: 45 hectoliter űrtartalmú czefrézö edénynél nagyobbal biró szeszgyárakra nézve kötelezővé teszi a termény utáni adózást; de csak akkor, midőn a szakértők maguk egyfelől ezen határokat állították fel a terményadónak kötelezővé tételére nézve; másfelől pedig: magának az adórendszernek elvi alapjára nézve, a .minister úrhoz tett felterjesztésükben szórólszóra ezt mondják: >Mi mély tisztelettel alulírottak ehhez — a szakbizottság jegyzőkönyveire hivatkozva — csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy voltak ugyan a bizottság tagjai közt olyanok, kik a szeszkivitel érdekében a fennálló átalányozási adórendszert előnyösnek állították; de nem volt egy sem, a ki a terményadó - rendszernek közgazdasági s ipari szempontból hasonlíthatatlanul nagyobb előnyeit kétségbe vonta s annak bizonyos feltételek mellett való behozatalát ellenezte volna*. A pénzügyi bizottság is abban a hitben van a törvényjavaslat alapeszméjére nézve, hogy az egyfelől azért elfogadandó, mert a nagy gyárakat is arányosabban terheli; másfelől: mert a különböző termények különböző eredményét egyenlően a mennyiség szerint adóztatja meg; és nem idézi elő a gyártás káros gyorsítását, mert a kifőzés idejére nézve a gyáros absolute kötve és annak rövidítésében teherviselés szempontjából érdekelve nincs. Ezen kivül az anyagpazarlást megakadályozza, illetőleg elő nem idézi, és az adó alól a terményt kibújni nem engedi; tehát a valódi szesztermelés alapján sokkal kedvezőbb pénzügyi eredményeket is helyez kilátásba. E tekintetben csak az ellenőrzés pontosságának, illetőleg a szeszmérŐ-gépek megbízható-