Képviselőházi irományok, 1881. XIX. kötet • 706-762. sz.
Irományszámok - 1881-752. A pénzügyi bizottság jelentése, „a szeszadóról szóló 1878. évi XXIV. törvényczikk módositásáról, valamint sajtolt élesztőnek a szesztermeléssel együttes készitésének megadóztatásáról és a sajtolt élesztő után eső behozatali vám felemeléséről” szóló törvényjavaslat tárgyában
324 752. szám. 752. szám. A pénzügyi bizottság jelentése, „a szeszadóról szóló 1878. évi XXIV. törvényczikk módosításáról, valamint sajtolt élesztőnek a szesztermeléssel együttes készítésének megadóztatásáról és a sajtolt élesztő után eső behozatali vám felemeléséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. Csaknem húsz év óta van a szeszre nézve, — a termény-adóval tett 3 évi kísérlet után — az átalány-adórendszer a monarchia mindkét felében érvényben. De az sem közgazdasági, sem pénzügyi szempontból a várakozásnak meg nem felelt. Közgazdasági szempontból nem felelt meg azért, mert nem valósitá azt a feltevést, hogy a kisebb, főleg gazdasági szeszgyárak, terményeik minőségükben, felszerelésük hiányaiban, tőkeerejük csekélységében rejlő hátrányaikat, a nagy gyárakkal szemben, ezen adórendszer által legalább részben kiegyenlíthetik. Ellenkezőleg, az erjesztés és főzés gyorsításának eszközeit a nagy gyárosok napról-napra sokkal inkább voltak képesek fokozni és tökéletesbiteni, mint a kis gyárosok; tehát a nagy gyárak ugy ezen előnyöket, mint a különböző termények különböző szesztartalmának és a marha-hizlalásra alkalmas mosléknak kihasználását nagyobb mértékben és aránylag is több sikerrel voltak képesek elérni. A miből a kis gyáraknak azon pénzügyi hátránya következett, hogy ezeknél ugyanazon hectoliter szesz sokkal többe került és nagyobb adóterhet képviselt, mint a nagy gyárak hasonmennyiségű terménye. Nem értjük ez alatt: a felszerelés és tőkeerőnek minden adórendszer mellett egyaránt fenmaradó előnyét; de az adóátalányozásból folyó előnyöket, a kihasználás és adózás tekintetében. Másfelől: nem szabad szemet hunynunk azon nagy gazdasági veszteség előtt sem, mely rejlik az adóátalányozás által ingerelt gyors erjesztésben és főzésben, minek következtében sok (szakértők szerint 10-— 20%-nyi) szesz a moslékba megy ki; a nélkül, hogy ennek táperejét csak aránylag is fokozná. A mi az adórendszerrel kapcsolatos pénzügyi eredményeket illeti; ezekben a csalódás abban nyilvánul, hogy a szesztermelés fejlődésével az adóeredmény távolról sem tart lépést; sőt, hogy pl. a terményadóval tett kísérlet alatt, 1863—1865. között már volt annyi; sőt nagyobb a pénzügyi eredmény (ha összehasonlításul az egész monarchiát vesszük; miután az akkor igy kezeltetett), mint most 20 évi haladás és fejlődés után. Mert ha a szesz adott a monarchiának •
