Képviselőházi irományok, 1881. XIX. kötet • 706-762. sz.

Irományszámok - 1881-735. Az igazságügyi bizottság jelentése, „az irói és művészi jogról” szóló törvényjavaslat tárgyában

735. szám. 265 eljárást csak a sértett fél kérelmére lehet meginditani. Ez implicite a kérdéses §-ból is következik, a mennyiben a szerint, a sértett fél elállása esetében, a bíróság büntetést nem szabhat; mind a mellett nem lehet felesleges, ha az érintett elv a törvényben expressis verbis kimondatik; magától értetvén, hogy ez nemcsak az utánnyomásra, hanem az azzal összefüggő és, a jelen törvény által büntetéssel sújtott egyéb cselekvényekre is alkalmazandó. A javaslat továbbá az 59. §-bau a szerzőt megillető jogok érvényesítésére a bizományost is felhatalmazza. A bizományos, a mennyiben egyszerűen ilyennek tekintendő, a munkán elő nem fordul és a külvilágra nézve fel nem ismerhető; őtet tehát helyesen nem lehet arra feljogosítani, a mire a kiadó mintegy természetszerűen hivatva van. A bizottság nézete szerint a bizományos, a szerzőt illető jogok gyakorlására, csak akkor lehet felhatalmazva, ha a művön megneveztetett. A kérdéses §-ban továbbá egy, a praesumtio juris és de jure szinével biró vélelem van felállítva, mely túlmegy a kellő határon. Hogy a művön megnevezett kiadó, illetve bizomáuyos a szerző jogutódának tekintetik, helyes és természetes ; de ezen tény nem követeli azt, hogy az ellenkezőnek az igazolhatása kizárassék, hogy esetleg maga ellen a szerző ellen megdönthetlen praejudicium alkottassák. A javaslatnak az eljárásra vonatkozó intézkedéseit tehát a jelzett irányban módositani kellett. Miután a javaslat a közzétételt, mint ilyent büntettetni rendeli, a 68. §. második bekezdésében intézkedni kellett az elévülés kezdési időpontjáról arra az esetre, melyben a szerzői jogbitorlása a közzétételben áll. E nélkül a most jelzett irányban minden támpont hiányzanék. A 70. §. szerint a jogosulatlan többszörözés és a terjesztés nem büntetendő, ha a panaszra jogosított fél panaszával azon időtől számítva, midőn a vétség elkövetéséről és a tettes személyéről tudomást szerzett, 3 esztendő alatt fel nem lép. A bizottság a 3 esztendei határidőt, mely egyenlő lenne az elévülési idő perpetvdlásával, azért nem fogadta el, mert azzal tulajdonképen kettős elévülési idő statuáltatnék, melyeknek egyike a 69. §. szerint az utolsó terjesztéstől, a másik pedig a 70. §. szerint a tudomás-szerzéstől számíttatnék. E helyett a bizottság 3 havi határidőt állapított meg. A 74—76. §§. tekintetében csak egy érdemleges észrevétele volt a bizottságnak, mely a 75. §. második és harmadik bekezdésére vonatkozik és abban áll, hogy ezen bekezdések egyszerűen kihagyandók. A beiktatásnak nem lehet más czélja, mint constatálni a megtörtént bejelentést; és mert a beiktatás sem a jogosultság, sem a tények valósága tekintetében garantiát nem nyújt, a felek szükségtelen terheltetéseként jelentkeznék az, ha ezek a bejelentés alkalmával, a személy-azonosság tekintetében, bármiféle igazolásra köteleztetnének. Ugyanez áll akkor is, ha az álnév alatt, vagy a szerző neve nélkül megjelent munkánál a szerző valódi neve jelentendő be és ez iránt alapos kétség támad; ilyen esetben sem történhetik senkire nézve sem sérelem azért, hogy az azonosság igazolása nem követeltetik. Magától értetik, hogy az ellenkezőnek az igazolása kizártnak az érintett esetek egyikében sem tekinthető. A javaslat 30. és 31. §§-ai, egyenlően az írói művekre vonatkozó szabályokkal, meghatározzák azon eseteket, melyekben az idegen zenemű felhasználása a szerzői jog bitorlásának nem tekinthető. A bizottság elismeri ugyan, hogy a zenemüveknél, a gyűjteményekbe való felvételnek szűkebb körre kell szoríttatni, mint ez az irodalmi müveknél történik; de ha már megengedjük azt, hogy a megjelent zeneművek egyes helyei, sőt a kisebb terjedelmű zenemüvek is a gyűjteményekbe fel- és átvétessenek, a mennyiben ezek kizárólag iskolai használatra szerkesztettek, — akkor nem látható be, hogy miért ne lehetne megengedni azt, hogy a fel- és átvétel olyan gyűjteményekbe is érvényesen történhessék, melyek nem kizárólag iskolai, hanem átalában oktatási czélokra rendelvék. A bizottság álláspontja és a között, melyet a javaslat elfoglal, lényeges különbség van; mert mig a bizottság szerint a megjelent zenemű egyes részei és a kisebb zenemüvek olyan gyűjteményekbe is felvétethetnek, melyek magán — h&zi-oktatásra rendelvék, a javaslat szerint ezen tény a szerzői jog bitorlásának tekintetnék. A 31. §. ellen annyiban volt észrevétele a bizottságnak, hogy ezen §-t a kellő kiegészítés nélkül elfogadhatóKÉPVH. IROMÁNY. 1881—84. XIX. KÖTET. 34