Képviselőházi irományok, 1881. XIX. kötet • 706-762. sz.

Irományszámok - 1881-735. Az igazságügyi bizottság jelentése, „az irói és művészi jogról” szóló törvényjavaslat tárgyában

262 735. szám. ezen választásunknak nemcsak az szolgálhat, hogy az újabb és különösen a német és az olasz törvények hasonlag a szerzői jogról rendelkeznek; hanem az is, hogy a javaslat a 3., 4., 38. és 46. §§ban maga is ezen kifejezést használja. Éhez járul még, hogy irói és művészi jog tulajdonképen nem létezik; ilyet az európai legislatio nem ismer ; ellenben ismeri a szerzőnek azt a jogát, hogy szellemi terméke felett bizonyos korlátokon belül rendelkezhessék. Ezen jog megvédése képezi a javaslat tárgyát is; az általunk ajánlott czíca tehát teljesen igazoltnak tekinthető Kifogása volt továbbá a bizottságnak a javaslat beosztása, illetőleg felosztása ellen. A törvénynek részekre való felosztása átalában csak nagyobb és organicus törvényeknél szokásos; olyan törvényeknél, melyek az ilyen felosztást tartalmuknál fogva természetszerűen szükségessé teszik. A jelen esetben szerintünk elegendő, a nálunk szokásos felosztást megtartani, a melynél fogva a törvénynek egyes fontosabb részei fejezetekre osztatnak. A bízottság tehát a részekre való felosztás helyett a fejezetekre való felosztást fogadta el. Továbbá a javaslat, az irói művekre vonatkozó intézkedéseit, a dolog természetének megfelelően, kiterjeszti a zenemuvekre, a színmüvekre és a zenés színművekre, továbbá a képzőművészeti és a fényképészeti művekre. De a javaslat e részben nem ment odáig, a meddig természetszerűen mennie kellett volna a végből, hogy intézkedéseinek az alkalmazását lehetőleg megkönnyítse és egyszerűvé tegye. A javaslatnak, azt, a mi a VI., VII. és VIII. részekben foglaltatik, hasonlag az irói művekről szóló rész alá kellett volna foglalnia. Ennek az lett volna az eredménye, hogy ha már a szellemi tevékenység egyes ágainál, az irói műveket illető intézkedésekre történik utalás, ez teljes leendett és kiterjedt volna mindazon szabályokra, melyek átalános jellegüknél fogva, nemcsak az irói művekre, hanem a szellemi tevékenységegyéb ágaira is alkalmazhatók. Azt nem is említve, hogy ez által a törvény világosabb és annik áttekinthetése könyebb leendett. A bizottság tehát azon intézkedéseket, melyek a VI., VII. és VIII. számok alatt foglaltatnak, az irói müvekről szóló fejezetbe helyezte át. A bizottság továbbá szükségesnek tartotta az első fejezet, illetőleg az első rész alatt foglalt intézkedéseket, melyek igen különbözők, ezen természetük szerint külön felírással egymástól elkülöníteni. Ehhez képest az első fejezet intézkedéseit arab számok alatt a következő felírásokkal kellett elkülöníteni: 1. A szerz'ó kizárólagos joga 1 —11. §§.; 2. A szerzői jog tartama 12—20. §§.; 3. Büntetésec 21 — 27 §§.; 4. Eljárás 56—67. §§.; 5. Elévülés 68—73. §§.; 6. Beiktatás 74—76. §§. Magától értetvén, hogy a bizottság által elfogadott áthelyezés folytán, az 56—76. §§. számai másokkal felcserélendők voltak. A javaslat 1. §-a az irói mű szerzőjének a kizárólagos jogát határozván meg, ezen jog alkatrészeiként a többszörözést és a közzétételt jelöli ki; a minek az volna következménye, hogy a szerzői jog megsértése csak a most jelzett két irányban esnék a törvény tiltó intézkedése alá. A bizottság azonban abban a nézetben volt, hogy a szerző kizárólagos joga a forgalomba helyezést is magában foglalja; hogy ezen jog alkatelemét a forgalomba helyezés is képezi; miért is a bizottság ugy az 1., mint minden későbbi §-ba, mely a szerző kizárólagos jogáról rendelkezik, e jognak mind a három alkatelemét, tehát a többszörözést, a közzétételt és a forgalomba helyezést felveendőnek találta. Az 1. §. második bekezdésében foglalt intézkedést úgy, a mint azt a ministeri javaslat megállapította , á bizottság el nem fogadhatta. A szerzőtársaknak egymáshoz való viszonya, a bizottság nézete szerint, helyesen csak ugy rendezhető, ha a törvény különbséget tesz a szerint, a mint az egyes szerzők részei egymással elválaszthatlan összefüggésben állanak, vagy egymástól elkülöníthetők. Az első esetben a szerzők mindegyikének meg kell adni a jogot, hogy a többieknek adandó kárpótlás mellett, az egész művet értékesíthesse; de egyúttal fenn kell tartani az egyes szerzők szabadságát arra nézve, hogy a közzéteendő mííhöz akarják-e nevüket kölcsönözni, vagy sem. Ellenben az utóbbi esetben a műnek, mint egésznek az értékesítéséhez, az egyes szer-