Képviselőházi irományok, 1881. XIX. kötet • 706-762. sz.

Irományszámok - 1881-707. Törvényjavaslat, az 1880-iki XXX. törvényczikkel, a magyar királyi honvédség részére, Szegeden egy tiszti lakház és egy laktanya épitésére engedélyezett 400,000 forintnyi költség fedezetnek 167,000 forinttal való felemeléséről

4 707. szám. Melléklet a 707. számú irományhoz. Indokolás, „az 1880-iki XXX. törvényczikkel, a magyar királyi honvédség részére, Szegeden egy tiszti lakház és egy laktanya építésére engedélyezett 400,000 forintnyi költségfedezetnek 167,000 forinttal való felemelésére" előterjesztett törvényjavaslathoz. Az 1880. évi XXX. törvényczikkel a szegedi honvéd épületekre engedélyezett 400,000 forint 167,000 forinttal Ion túlhaladva, miután az ottan elkészült két épület . . 567,000 forintba került. E túlhaladás a catastrofa utáni időszakban fennállott különleges építkezési viszonyokban találja indokolását, melyeket a következőkben van szerencsém részletezni. A midőn a királyi biztosság által a két épülethez átengedett telkek kijelöltettek, azoknak talaj viszonyai a tervező építészek előtt csak átalánosan voltak ismeretesek. A tervek tehát az alapozásnál csak feltételes számítással készülhettek, és bár a rendesen feltételezett mélységeknél többre történt számítás, a talajnak vizenyossége mellett, ezen magasabb számitások is nemcsak elégteleneknek mutatkoztak, hanem az alapásatásokat elárasztó vadviz miatt a szerfeletti mélységekben, a költségvetésileg számításba sem vett pilotirozás és betonirozás igen költséges alkalmazása vált szükségessé. A mellett, hogy az alapot az előleges költségvetés szerkesztése alkalmával előre nem láthatott mélységre kellett vezetni, az épületeknek a környék feltöltése feíytáu elkerülhetlenné vált felemelése a falak magasabbra emelését is oly mérvben tette szükségessé, hogy abból ugyanannyi — s részben t'óbb jutott a földbe, mint azon kívül az egy emeletes magasságba. Midőn pedig az épületek készen állottak, azoknak az eredeti talajból, a szabályszerű padolat magasságig terjedő része két és több méternyi magasságban pusztán állott, s igy az épületekbe juthatás csak külön töltendő feljárásokkal lett volna eszközölhető, — míg a távolabb környezetnek feltöltése után az épületek az esővizekből képzendő állandó pocsolyákban állottak volna. Az épületek közvetlen környékének feltöltése tehát elkerülhetetlenné vált. E feltöltés a várost illette volna, de az már a nagyobb körutak feltöltésével is szerfelett nagy költség viseléssel lévén terhelve, a honvéd épületek melletti utczák é» terek feltöltését csak évtizedek múlva helyezhette kilátásba.