Képviselőházi irományok, 1881. XVIII. kötet • 650-705. sz.

Irományszámok - 1881-685. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1884. évi állami-költségvetésről

685. szám. 209 viszonyok közt levő állami pénzügyeinket. Különösen, ha ez oly intézkedésekkel áll összefüggésben, melyek e czélra is a pénzpiaczot vennék igénybe; mert ez állami hitelünknek is jelentékenyen árthatna. Másfelől pedig: a vicinális vasutak megteremtése csak másodsorban állami érdek, első sorban az illető vidéknek áll az érdekében; ezért a hatóságokat, érdekelt feleket és vidékeket, a kormány egész befolyásával és magatartásával kell az erre vonatkozó törvény azon főbb intézkedései közé szorítani, melyek az önerőn való építésre és üzemben tartásra fektetik a helyi érdekű vasutak alapítását, és nagyon kivételes kis mértékre kell szorítani, e téren, az állami segélyt; ha mindjárt az érintett törvény felhatalmazást ad is a kormánynak; ennek némely esetekben megadására, nemcsak azért, mert az államnak nagy részben és sokáig meddő vagy csak közvetett és késő haszonnal járó terhét növeli ez; de azért is, mert a társadalmi tevékenység és vállalkozási szellem rendesen azon mértékben lankad, melyben az állami segítség bármely téren kilátásba vehető; holott, ha ez könnyen el nem érhető, a magán érdek és a most már (az állami példa és kedvezmények által) eléggé felébresztett társadalmi tevékenység önerején is fogja kellő figyelmeztetés, vezetés mellett, teljesíteni feladatát. Ugyanezen tekintetek, kell, hogy vezessenek — és látszik, hogy a kormány is ezeknek hódolva, halad óvatosan és lassan e téren — a >csekély jövedelmezőségű vasutak«-ról szóló törvény alkalmazásában is. Mert a vasúthálózat és főleg forgalom rendezése a czél e törvénynél is; nem pedig az állami üzemnek és tulajdonnak a szükséges korlátokon túl terjesztése. És az utóbbinak megszabásánál már a pénzügyi tekinteteknek is uralkodniuk kell, és ezeket itt különösen azért kívántuk kiemelni és hangsúlyozni; mert az államháztartás rendezésének nehéz és most is nagy áldozatot követelő nagy munkáját nagyon meg lehetne nehezíteni a vasutpolitikának, ezen érintett korlátokon, bármely irányban való túlkapása által is. Minthogy az alap és a hajlam, a közönség egy részében és a vonzerő külföldi példákban, erre megvan: szükségesnek tartottuk ezeket a t. képviselőház becses figyelmébe ajánlani. Szem előtt tartandónak véljük ezeket annyival is inkább, mert a folyószabályozás, mint az olcsóbb vizi forgalom megteremtője és mint közjólléti feladat, sürgős és nagy költséggel járó feladatokat ró reánk. Itt az erőt jobban használhatjuk, mint a vasutpolitika túlhajtásaiban. Nem tagadhatjuk, hogy a költségek emelkedésével kis mértékben ugyan, de mégis összefüggésben áll egy másik társadalmi jelenség is. Ez áll abban, hogy törvényhatóságok és jótékony egyletek, több buzgalommal, mint kitartással létesitnek intézeteket, melyeknek humánus czélja és jótékony hatása a legnagyobb elismerést érdemel ugyan; de a melyeket alig létesitnek az alapítók, csakhamar az állami segély és később az állam kezébe adása a czél, melyre törekszenek. A tárgyalás alatt levő költségvetésben is van három ilyen eset, melyektől a veszélyeztetett szép czélú intézetekre való tekintetből nem tagadhatta meg a bizottság a hozzájárulást és igy fordul elő a más czélra szánt és berendezett pozsonyi felsőbb leányiskola és a balatonfüredi szeretetház átvétele az állami költségvetés terhére, az esztergomi városi reáliskolának részesítése az állami segélyben. De már korábban igy jutott az állam sok intézethez, melyeket vagy nem alapított volna; mert még nálunk csak társadalmi feladatot képezhetnek, vagy másutt és másképen rendezett szervezet válna be. Minthogy ez olyan áramlat, mely nemcsak e tényekben nyilvánul, de a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium költségvetésének egy részét segélyek alakjában különböző egyletek és intézetek számára már is nagyon igénybe veszi, a nélkül, hogy a költség ez esetekben való megtagadásának indítványozásával rombolni akarnánk; szükségesnek tartjuk ez áramlatra és annak a közczélok szempontjából hátrányaira, a pénzügyek tekintetében veszélyeire a kormány és a t. képviselőház becses figyelmét felhívni, hadd méltassák igénytelenffigyelmeztetésünket arra, hogy tiltó szózattá emeljék azt, és küzdjenek az áramlat ellen, mely kulturális szempontból helytelen, pénzügyi tekintetben veszélyes. KÉPVH. IEOMÁNY. 1881—84. XVIII. KÖTET. 27