Képviselőházi irományok, 1881. XVIII. kötet • 650-705. sz.

Irományszámok - 1881-685. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1884. évi állami-költségvetésről

208 685. szám. részletesen ugy vannak indokolva; hogy a törlési javaslat által többnyire: törvények határozatait, szándokait és a haladás nélkülözhetetlen feltételeit sértettük volna meg. Nem tagadjuk, hogy a kötelező és az előzetes intézményekből szükségszerűen folyó újabb kiadásokon kivül, vannak a rendes kiadások és beruházások között olyanok is, melyek inkább faeultativ természetűek; inkább kihívják a kritikát és több tért engednek az egyéni megítélést nek és politikai, valamint kultúrai iránynak; sö't a közigazgatás szükséges feltételei különböző mérlegelésének is. így: a belügyi, közlekedési, közoktatási és honvédelmi tárczánál központi személyszaporítással találkozunk, a pénzügyi tárcza központi kiadásai nem azon arányban apadtak, mely ben a költségek a pénzügyi közigazgatási bíróság felállítása által szaporodtak; némely alsóbb fokú hivataloknál (pénzügyigazgatósági, adóhivatali számvizsgálók, lotto-jövedéki közegek, pénzügyért ellenőrök stb.-nél) az előléptetés könnyítésére új állások és némi fizetés-felszaporitások fordultak elő. De a bizottság ezen tételek vizsgálatánál sem zárkózhatott el azon meggyőződés elől, hogy a központi teendők nagy mértékben szaporodtak, hogy másfelől, a megélhetési viszonyok nehezültére, az államhivatalnokok némely alsóbb osztályainál némi tekintettel kell lenni, és hogy ha ezek még az által sem nyernek némi előnyt, hogy hosszú időközökben, legalább az alsó fokokon el ne legyen zárva az előhaladás; ez némi igazságtalansággal és az állami szolgálat hátrányával járna. De másfelől: szem előtt tartandónak véli a bizottság ezen tekintetekkel szemben azt is, hogy pénzügyi helyzetünk a legszűkebb korlátok közé szorítja és lehetőleg haíasztandónak mondja, e méltányossági szempontok érvényesítését is, és ha ezeknek, a kormány által is kellő korlátok közt tartott mértékben, az 1884. évi költségvetésben némileg eleget tett is a bizottság, mint azt az illető tételeknél konkrété is indokolja; mégis már itt kötelessége óva-intő szavát, ugy a kormánynyal, mint az igényekkel szemben felemelni; mert ezeknek a nélkülözést és annak: a szigort az állam oly érdekei követelik, melyeknek sok méltányossági tekintetet alá kell rendelni; főleg akkor, mikor azoknak legkisebb mértéke is az állami közegek nagy kiterjedésű osztályára terjedvén ki, nagy költségeket ró az államra; bár az egyesnek igen csekély mértékben javítja helyzetét. Ha tehát némely, erre vonatkozó kérvények, a pénzügyi bizottság által, ez idő szerint kedvezően elintézhetók nem voltak; ez csakis ezen tekintetnek és semmi egyébnek nem tulajdonítandó; mit bizonyít az a körülmény is, hogy ott, hol ezt kise b mértékben megtenni lehete, a költségemelkedés daczára is, a megfelelő intézkedés elfogadását kéri a bizottság. A költségemelkedés egy része vasút-politikánkkal áll összefüggésben. Minthogy a nemzetközi versenyben való megállhatásunk az állami vasúthálózat megteremtését és kiegészítését tette szükségessé; épen a jelen költségvetésben nyilvánul a nyugoti összeköttetés (Budapest—Szőny és Szőny—Bruck) terhe is; valamint az állami vasutforgalom fejlődése által igényelt nagyobb építkezések és a forgalmi eszközök nagyobb mennyiségben beszerzése is. Sőt a belhálózat és helyi forgalom emelése czéljából hozott törvény >a helyi érdekű vasutakról* is [már tíz esetre lőn alkalmazva] új költségeket okoz az állami hozzájárulás alakjában. E költségek korábbi törvényes intézkedések kifolyásai ugyan; de azok mértéke bizonyos tekintetben a kormány és törvényhozás szabad megszabása és beosztása alatt áll. És ezt főleg azért emeltük itten ki, mert elérkezettnek látjuk az időt annak hangsúlyozására, hogy egyfelől: a vasutaknak az állam birtokában kezelése nem önczél, hanem eszköz a nemzetközi versenyképesség tényezőinek biztosítására; tehát miután már is akkora az állami hálózat, hogy éjszakról délre és keletről nyugotra az egyenes vonalak az állam kezében vannak: a nemzetközi versenyben, sőt a helyi forgalom szabályozásában is döntő tényező lett a magyar állam; már pedig ezen követelményeken túlmenni nem kell, és az államosítást önczélnak tekinteni nem szabad; mert ez nagy és nem mindig eléggé gyümölcsöző kiadásokkal terhelné különben is nehézé