Képviselőházi irományok, 1881. XIV. kötet • 496-560. sz.
Irományszámok - 1881-512. Törvényjavaslat, a részletügyletről
80 512. szám. A magyar jogász-gyűlés által elfogadott határozat, mely szerint »a részlet-ügylet érvénytelen, ha a vevő megtévesztés, vagy a nélkül is, lényeges tévedés folytán tetemesen nagyobb szolgáltatást igért, vagy tetemesen csekélyebb ellenszolgáltatást igértetett magának, mint szándékában volt« — és hogy »azon kérdés megítélésénél: vájjon tévedés, vagy tévesztés forog-e fenn, a biró a felhozott közvetlen, vagy közvetett bizonyitékok mérlegelését illetőleg a törvénynek a bizonyítékok teljességére vonatkozó szabályaihoz kötve nincs« —azért nem látszott felveendőnek, minthogy meg nem határozta a határt, a melynél az ügylet számszerű alapon mindenesetre me ^ támadható, és az egész ügylet megállhatását a biró belátásának engedi át, pedig ily ügyletek megítélésére oly sokoldalú gyakorlati tapasztalás és ismeret szükséges, melyek főkép a vidéken kellő szakértők hiányában a bíróságok által nehezen volnának megkaphatok. Bizonyos üzleti nyereséget, mint kamatmaximumot odaállítani, a melyen túl az ügylet megtámadható, ez még leginkább megfelelt volna az üzlet kereskedelmi természetének, tekintve mindazáltal az ezen ügyleteknél előfordulható számos combinatióra és változásokra, s annak következtében az üzleti nyereség kiszámításának legalább a nagy közönség számára meglehetős bonyolult voltára, nem látszott tanácsosnak ezt a módozatot ajánlatba hozni. Ily körülmények közt a törvényjavaslatba az ügylet megtámadhatóságának jellegéül a következő elv vétetett fel: megtámadható az ügylet, ha az értékpapír ára nagyobb, mint az értékpapír árfolyama, és annak évi 15 százaléka, akkép számítva ezt az évi 15 százalékot, hogy ez az ügylet tartamának megfelelően, tehát hat hónapra a tőkeérték 7 1 / 2 •/«-a, egy évre a tőkeérték 15°/o-a, 18 hónapra a tőkeérték 22 V* %-a stb. számittassék. A számitásnál mindazáltal a kamatozó papíroknál az esedékes szelvények a vevő javára esnek. Ezen számításhoz meg kell jegyezni, hogy az egyrészt biztos alapot ad az ügylet megítélésére; ez alap bárki által és így a fél által is könnyen kiszámítható, ennélfogva az ügylet megítélésére biztos kritériumot nyújt; a laesio enormis tekintetében pedig oly határt *zab, a melyen alól a verseny szabadon mozoghat. A tőke után pro ráta temporis számitható 15%, talán magas kamatoztatásnak fog látszani; ha mindazáltal figyelembe vétetik az, hogy ez oly határ, a melynél már az ügyletet megsemmisitni lehet; ha továbbá figyelembe vétetik, hogy a részletügyletnél az üzletben fekvő pénz kamatoztatásán felül, nagyszámú üzleti kiadások fedezendők; hogy a részlet-iv kiállítása, a külön könyvnek vezetése, az ügylet megkötésénél esedékes bélyegek, az ügylet megkötésére alkalmazott ügynökök (jövőre állandó ügynökök) jutalmazása a felek számára megküldendő sorsolási jegyzékek kinyomatása, az ügylet természetéből keletkező nagyobb és sűrűbb levelezés aránylag szintén tetemes összegeket igényelnek, s hogy végre a kamatokon és üzleti költségek fedezésén felül az ügyletből polgári nyereséget is csak kell húzni: az emiitett maximum, mint a laesio enormis törvényes határa nem fog nagyon magasnak látszani. Ki kell emelni még azt, hogy a törvényjavaslat nem akar intézkedni a felett, hogy kamatozó papitoknál az eladó, vagy a vevő legyen-e följogosítva a papírok kamatjait élvezni. Az üzlet természete szerint a papírok kamatjai mindaddig, a mig a papír járulékaival együtt az utolsó részlet lefizetése után (avagy a kötött szerződés szerint esetleg előbb is) a vevőknek tényleg át nem adatik, az eladó tulajdonában tartatnak, és igy a kamatok tulajdonkép az eladó (bankár) javára esnek; — ez azonban nem zárja ki azt, hogy egyezményileg a két fél esetleg máskép ne intézkedjék. De ha a törvényjavaslat nem intézkedik is a kamatok hovátartozandóságáról, világosan ki kellett emelni a maximum megállapításánál azt, hogy kinek a javára számitandók a kamatok; a javaslat e részben a dolog természete szerint azt határozta, hogy ezek a kamatok a vevő javára esnek, mert különben a 15%-kal megállapított maximum, ha még a kamatok is az eladó javára esnének, magasabbra emelkednének, és igy a különböző természetű papíroknál a maximum változékony volna, a mi nem czéloztatott. A részletügyletnél az eddigi tapasztalatok szerint, a legnagyobb visszaélések közé tartozott az az eljárás, a mely szerint az eladó, ha a vevő a részletek fizetésénél nem volt eléggé pontos, az egész ügyletet felbontottnak jelenthette ki, a mely esetben az eddig befizetett
