Képviselőházi irományok, 1881. XIV. kötet • 496-560. sz.
Irományszámok - 1881-512. Törvényjavaslat, a részletügyletről
512. szám. 81 részletek egészen az eladó javára estek. Igaz, hogy ez szerződésileg volt megállapítva s igy kétoldalú akaraton alapult; de az igazságnak és a méltányosságnak épen nem felel meg az, hogy ily mulasztás, illetőleg a vevőnek esetleges pénzhiányban volta reá ily sok esetben eléggé jelentős hátránynyal legyen karöltve. Minthogy pedig legtöbb ügylet azon biztos és a körülményekre alapított reménynyel köttetett, hogy a vevő az első részletek lefizetése után vagy nem lesz képes a kikötött többi részletek pontos lefizetésére, vagy belátva az ügylet reá nézve nem előnyös voltát, nem is akarja a még künnálló többi részleteket lefizetni, s igy az eladó (bankár) javára a már befizetett részletek egyszerűen megtartattak, s a vevő fél mit sem kapott; ezen eljárás hangos panaszokra adott alkalmat, a mely panaszok azonban orvosolhatók nem voltak. Ez okból szükség volt felvenni egy oly intézkedést, a mely az eladónak (a bankárnak) az ügylet megszüntetésére vonatkozó jogát a helyzet természetének leginkább megfelelő módon szabályozta és a vevőt kellően védelmezi. Az ügylet megszüntetésénél alkalmazásba vehető módozatok iránt, az általam ezen meglehetősen bonyolult ügylet-ágat illetőleg meghallgatott szakértők részéről háromféle javaslat került szóba. Az első javaslat (I. sz.) oda irányult, hogy az ügylet felbontatván, az eladó (bankár) a vevő részéről befizetett részletek 20 százalékát megtartja, s a megmaradó összeget a vevőnek kiszolgáltatja. Ez a módozat mindazáltal az ügylet jelenlegi szabályozása mellett nem kellően indokolt. Miután ugyanis az eladó (bankár) az ügylet megkötésekor kénytelen az illető értékpapírt tulajdonába megszerezni, s azt az ügylet tartama alatt állandóan őrizni, az árfolyam hullámzása folytán ő a vevő kötelességének mulasztása következtében sok esetben abba a kedvezőtlen helyzetbe jutna, hogy az ügylet megszüntetésével határozott vesztesége volna. Igaz ugyan, hogy az eladó a szerződés teljesítését követelheti s igy nem köteles az ügylet megszüntetéséhez nyúlnia, ha az tényleg veszteséggel jár; minthogy azonban mégis oly módozatok fölállításáról kell gondoskodni, a melyek mellett az ügylet fölbontásának lehetősége a két fél érdekeinek kellő védelme mellett valószínű, a szóban álló első javaslat mellőzendő volt. Az ügylet értékpapírra irányulván és az értékpapir az ügylet egész tartama alatt az eladó (bankár) tulajdonában lévén tartandó: az ügylet felbontására nézve leginkább megfelelő az az eljárás, a melynél az ügylet lényegét képező tárgy értékesítése a kereskedelmi törvény 352. §a értelmében megtörténik, s az igy kapott érték a méltányosságnak leginkább megfelelő módon a vevő és az eladó közt megosztatik. A megosztás módozatát illetőleg kétféle javaslat merült fel. Az egyik (a II.) az igy értékesített papír árából mindenekelőtt 20%-ot levon és a levonás után még fenmaradó összeget annyi részre osztja, a mennyi részletre maga az ügylet eredetileg kötve volt; az igy megállapított részletekből a vevő annyi új részletet kap visszafizetve, a mennyi részletet már törlesztett, az eladó (bankár) pedig annyi új részletet tart meg magának, a mennyi részlettel még az eladó tartozásban volna. Ezen módozatnál is az eladó (bankár), ha a papír árfolyama csökken, tényleg vészit s igy az sem ajánlható. A javaslatban tényleg felvett módozat szerint (III. sz.) az eladott értékpapir árából a hátralékos részletek az eladó (bankár) javára levonatnak és a fölösleg a vevőnek kiadatik. Igaz, hogy ezen eljárásnál az eladó az árfolyam csökkenése alkalmával az első részleteknél még utánfizetést is követelhetne, ezt azonban a törvényjavaslat határozottan kizárja, még pedig egyrészt azért, minthogy az eladónak tényleg még akkor is, ha a csökkenés 207o-os, tehát meglehetős nagy, legfeljebb a 2-ik részletig van positiv vesztesége, hanem különösen azért, mivel az eladó (bankárnak) az ügylet megkötésekor kiszámított nyereséget az értékpapir bárminő hullámzásakor egyformán biztosítja, s igy az 8 érdekében az ügylet fölbontását minden pillanatban előnyösnek tünteti föl; a vevő fél pedig aránylag legtöbbet kap vissza befizetett részleteiből. A háromféle javaslatnak számszerű jelentősége a következő táblázatokból vehető ki: KÉPHT. IROMÁNY. 1881 — 84. XIV. KÖTET. 11
