Képviselőházi irományok, 1881. XIV. kötet • 496-560. sz.
Irományszámok - 1881-519. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „az állami biztositást igénybe vevő csekély jövedelmezőségű vasutakról” szóló törvényjavaslat tárgyában
519. szám. 115 •/. alatti melléklet az 519. számú irományhoz. Az állandó közlekedésügyi bizottság jelentése. „az állami biztosítást igénybe vevő csekély jövedelmezőségű vasutakról" szóló törvényjavaslat tárgyában. A közlekedési bizottság teljesen osztja és egyhangúlag magáévá teszi a kormány felfogását az állami biztosítást igénybe vevő csekély jövedelmezőségű vasutak tárgyában. Teljesen át van hatva azon helyzet abnormitásának tudatától és épen azért továbbra fent nem tartható voltának élénk érzetétől, melyben jelenleg a garantirozott vasutak és az államkormány egymáshoz állanak. Egy oldalról ugyanis a kormány — az államkincstár terhére folyván a gazdálkodás — kénytelen minden legkisebb üzleti kérdésbe ellenörzőleg beleavatkozni s e beleavatkozás bureaucraticus formalitásai, az egyes ügydarabok igen gyakran négy egymástól független belkezelésü hatóság (u. m. a vasúti főfelügyelőség, közlekedési ministerium, műszaki tanács, hozzá még igen gyakran a pénzügyministerium) kezein menvén át — az administratio gyorsaságát s a vezérigazgatóságok tekintélyét egyaránt gyengítik, más oldalról a felelősség megosztása mindazon nehézségeket szükségképen megteremti, a melyek a közös igazgatásnak elválhatlan járulékai. Nem akarja ugyan legtávolabbról sem kétségbe vonni a szakbizottság, hogy az újabb években kétségkívül nagyobb rend és pontosság mutatkozik az államkormány és a garantirozott vasutak egymás közt levő viszonyaiban; de azt határozottan állítja, hogy a kormánynak mind nagyobb és nagyobb — pénzügyi okoknál fogva pedig kikerülhetlen — beleavatkozása a társulatok ügykezelésébe teremt egy a kormánytól független, annak nem felelős igazgatóságot, a mely azonban saját akarata szerint nem administrál; s viszont a kormány döntő beleavatkozását minden apró dologba a nélkül, hogy saját végrehajtó közeggel rendelkeznék, teremt egy szóval egy a közön'ségnek, vasutaknak és kormánynak egyaránt terhes, fentarthatatlan helyzetet. Más oldalról az államkincstár helyzete is kivételessé* vált. A tényleges helyzet nagyon távol áll attól, a minőnek a garantiák megszavazásánál remélték az akkori tényezők. Azok »a világforgalomra hivatott vasutak* — mint az akkori frazeológia nevezte — életképteleneknek bizonyultak. A bizonyára nem szűkmarkúlag megszabott építési tőkék, — magának] a kassaoderbergi vasútnak magyar hálózata mértföldenként évi 64,800 frtba kerül, tehát egy milliót jóval meghaladó tőkébe — utólagosan a kárpótlási egyezségek, a beruházási kölcsön-tőkék, vagy néhol más rendkívüli eszközök is, mint pl. a keleti vasútnál a másodprioritás az első 51*
