Képviselőházi irományok, 1881. XIII. kötet • 426-495. sz.

Irományszámok - 1881-443. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből folyó jövedelemnek megadóztatásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

9Q 443. szám. ban; kérvényekben (melyek tárgyalás végett, a t. képviselőház által a pénzügyi bizottsághoz uta­síttattak) pedig az aradi és soproni iparkamarák adtak kifejezést. Ez aggodalmak és kifogások abban összpontosulnak, hogy a tervezett adó, mely, minthogy az 1875: XXV. t.-czikk 18. §-ában megállapított 3% bélyegilleték elesik, az új törvényjavaslat következtében (1. régi szöveg 7; új 8. §-t) tulajdonképen 77o-al neveli a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék kamatai után vise­lendő terhet; ismételjük: az a kifogás és aggodalom, hogy e teher elriasztja a betéteket, vagy megdrágítja a kölcsönt, meggyengiti a pénzintézeteket és így hitelviszonyainkra rósz hatással lesz. A pénzügyi bizottság lelkiismeretesen megfontolta ez aggodalmakat; egyiktől sem tagadja el az absolut bizonyos mértékű lehetőséget; de ugy hiszi, hogyha itt-ott mutatkoznának is ily hatások, azok általánosak és állandók nem lennének. Azok, kik ez adóból hol betét visszaria s ztást, hol kölcsönkamatdrágulást, hol az inté­zeteknek jövedelmükben és betéteikben megrontását, feltétlenül következtetik; elfeledik, hogy egy adónak eredményét sem lehet, az átháritás törvényének sokféle helyi és változó ténye­zőikkel összefüggő nyilvánulásánál fogva ilyen egyoldalú következtetésben megszabni. Változik és módosul ez nagyon. Előre meg nem mondhatja biztosan eredményét és annak mértékét senki. De annyi bizonyos, hogy egyszerre mind a három irányban az nem fog nyilvánulni és hogy az új tehernek hatása, nagyon korlátolt lesz, három lényeges körülménynél fogva. Először azért, mert a köz- és magánhitel, a társulati és magántőke most már bir annyi forrással és con­solidátióval nálunk is, hogy egy 10%-nyi betéti kamatadó felhasználható ne legyen a viszonyok lényeges változtatására. Másodszor: a kamatláb sokkal több és nagyobb tényezők hatása alatt áll, hogysem egyes intézetek vagy összes betéti intézeteink a felett kizárólag rendelkeznének. Harmadszor: a verseny hitelügyekben is fejlett annyira, hogy sem a betevő tökéjét, sem a hitelintézet kölcsönét egy könnyen fel nem mondja; illetőleg egyhamar meg nem drágítja. Sőt mindezek mellett különösen azon körülményt kell kiemelnünk, hogy hitelintézeteink elég erősek ilyen nehézséggel, illetőleg teherrel — ha kell — meg is küzdeni. Ennek bizonyítására legyen szabad az 7. és •//• alatt tisztelettel mellékelt kimutatásokra hivatkozni, melyek meggyőzhetnek min­denkit arról, hogy mily erős szervezettel birnak betétintézeteink, hogy milyen széles üzlet kört karolnak fel azok, mekkora osztalékot adnak; másfelől arról, hogy mekkora az adóalap, melyet a betéti kamatok czímén nyújtanak. És hogy az e czímen számított jövedelem nincs túlmagasra téve, bizonyítja az a körül­mény, hogy az eddigi 3Vo-nyi bélyegilleték az államnak 370,694 forintot jövedelmezett 1881-ben. Ez arányban 1 millió forintnál többre bizton lehet 107o adó mellett számítani. És pedig, minden kezelési költség nélkül könnyen ellenőrizhető módon, magánosok zaklatása nélkül. Még csak azt emiitjük fel, a betéti intézeteinknél elhelyezett tőkék természetének és hivatásának jelemzéseül, hogy az 1881-ben a pénzintézeteinknél elhelyezett takarékbetétek után: 16.436,972 frt volt a kamat és, hogy ebből csak 3.569,300 frt fizettetett ki; 12.867,672 frt vagyis 78% pedig tökésittetett. Ez változás alá eső számokkal ugyan, de oly arányban mutatja az életfentartásra vagy folyó üzletre nem szükséges tőkék elhelyezését, mely alkalmas meg­czáfolni azon feltevést, hogy itt nem á^andóan heverő pénzekkel van dolgunk. Mindezen okoknál és körülményeknél fogva tehát a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra ajánljuk. Nem első sorban és nem könHyű szívvel folyamodunk ez adóhoz; de midőn annyira igénybe vesszük többi jövedelmi forrásainkat, ennek alapját sem hagyhatjuk tehermentesen. Azonban a törvényjavaslat szövegezésénél kiváló gondot kívántunk fordítani arra, hogy pénz­intézeteink üzleti kezelése ne zavartassák az adó kimutatása és fizetése által; hogy az adó alapja pontosan megszabva legyen, hogy a kettős adózás kizárva legyen, hogy az üzleti összekötte­tések sem a külfölddel, sem a belföldön az adó által meg ne zavartassanak.

Next

/
Thumbnails
Contents