Képviselőházi irományok, 1881. XIII. kötet • 426-495. sz.

Irományszámok - 1881-443. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből folyó jövedelemnek megadóztatásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

443. szám. 91 Ezen eszméknek megfelelöleg az 1. §-ba felvettük az adó alapjába a folyó számlát is mint a melyet a pénzügyminister is oda értett ugyan, de a szövegben nem lévén kifejezve, kihagyása magyarázatokra, vitás kérdésekre szolgáltatott volna okot. Már pedig ha a folyó számla kamata adó alá nem vétetik, a könyvbetétek átalakulhatnak folyó számlává és az adó alapját veszti. Azonban épen ezzel kapcsolatban és általában a pénzintézetek üzleti összeköttetésének megóvása szempontjából szükségesnek tartottunk két intézkedést. Egyiket fel is vettük egy új (6.) §-ban a törvényjavaslatba; ez áll abból, hogy a pénzintézetek más pénzintézeteknél elhelyezett pénzkamata után a másik intézetnél már fizetett adót újra fizetni ne tartozzanak, illetőleg azt felszámíthassák üzleti kiadásaik közt az adó alá kerülő tiszta jövedelem kiszámításánál. Azonban a jelenlegi statusquo-t e tekintetben nemcsak az intézetekre, de az államra nézve sem kívántuk változtatni és ezért az igy kifizetett adónak csak 70%-át tartjuk és javasoljuk levonhatónak ; mert most is fizettetik 3% bélyegilleték (tehát a tervezett adónak 30%-a) a nélkül, hogy intézeteink ebben elviselhetlen terhet vagy igazságtalanságot láttak volna. Szóval: az egyes intézetek egymásközti pénzelhelyezéseikre nézve marad a statusquo. A másik ezzel kapcsolatos intézkedés kivételesebb természetű és inkább csak utasításba való. T. i. a. bizottság kiterjesztette figyelmét azon körülményre is, hogy a nagyobb pénzintézetek, más bankárokkal és pénzintézetekkel folytatott viszonyokban, rendesen két folyó számlát szoktak vezetni, az u. n. Conto miot és Conto suot és hogy igen gyakran a kölcsönös számvitelnek eredménye az, hogy egyik számlán kamatkövetelés, a másikon kamattartozás mutatkozik. Szükségesnek tartotta tehát a pénzügyminister urat figyelmeztetni, hogy az adónál a két számla egybevetve vétessék csak tekintetbe, nehogy az illető intézetek igazságtalanul oly adót fizessenek, mely azokat nem terhelheti. A pénzügyminister úr azon határozott nyilatkozatot tette, hogy a két számla egybevetésének jogosultsága kételyt nem szenvedhet és hogy a tervezett törvény csak igy értelmezhető. Mit a t. képviselőház tudomására hozunk. Továbbá szükségesnek tartottuk a pénzintézeteknek azon könnyebbitést szerezni meg, (3. §.), hogyha a kifizetett kamatokról a kimutatást, mit könyveik alapján könnyen tehetnek meg, kötelesek lesznek is évnegyedenként beterjeszteni az adóhivatalhoz; a tőkésített kamatokról a félév után egy hóval tartozzanak kimutatást adni, hogy igy: a félévi mérlegek lezárása alapján tehessék azt. A 3. §-t megfelelöleg alakítottuk át. A 4. és 5. §-ok változatlan elfogadását ajánljuk. A régi 6., uj 7. §-ban minden félreértés kikerülése végett, kimondandónak tartók, hogy nemcsak az 1875: XXII. t.-czikk 2. §-ának 9. pontja helyeztetik hatályon livül, és nemcsak annak 14. pontja módosul; hanem e szakasz többi pontjaiban emiitett tőkék kamatainak adómentessége is megszűnik, ha ezen törvény alá eső intézeteknél helyeztetnek el. De másfelöl a változatlan elfogadásra ajánlott 8. §. után, egy új (9.) §-t kívánunk felvétetni, melyben az ápoló, élelmezési, elölegezési és önsegélyző-egyleteknek eddig nyújtott adókedvezmények fentartása világosan kimondatik. Végül az életbeléptetést az idő előrehaladottsága miatt, 1883. január 1. helyett, február 1-ére véljük teendőnek. Ezek után a törvényjavaslatnak megállapodásainkat tartalmazó szövegét •///. alatt tisztelettel mellékelve, azt elfogadásra ajánljuk. Kelt Budapesten, 1882. évi deczember hó 22-én. Zstgmondy Vilmos s. k., Hegedűs Sándor s. k., a* állandó pérwügyi hUotttág helyette* ehtíke. a* állandó pémügyi bi§ott»dg elSadója. 12«