Képviselőházi irományok, 1881. XII. kötet • 354-425. sz.
Irományszámok - 1881-359. Törvényjavaslat, a vadászatról
60 359. szám. kötelezettséggel, hogy az adott engedélyről egyidejűleg a belilgyministerhez esetről esetre jelentés teendő. Ezen módosítás azon körülményben találja indokát, hogy a ragadozó vadak kóborló (természeténél fogva, a rájuk irányzott vadászatnak, csak úgy lehet sikere, ha az rögtön foganatosittatik ott, hol ily vadak mutatkoznak. Ez pedig inkább elérhető, h* az engedély a belügyministeriumhoz való időt igénylő felterjesztés mellőzésével, közvetlenül a közigazgatási bizottság, vagy annak elnöke által adathatik meg. Az adott engedélyekről szóló jelentéstételt azért tartom czélszerűnek, hogy azon esetre, ha valamelyik közigazgatási bizottság vagy annak elnöke, a szóban levő és rendszerint nagyobb területeken eszközlendő vadászat megtartását netán mások jogainak sérelmével, kellő indokok nélkül engedélyezné: a belügyminister ideje korán megtehesse a saját hatásköréből kifolyólag szükségesnek mutatkozó intézkedéseket; az alaptalan engedélyadások esetén egyébiránt a belügyminister, a törvényjavaslat 23. §-a rendelkezéséhez képest, az illető közigazgatási bizottságtól az engedélyadás jogát is bizonyos időre megvonhatja, mely idő alatt az engedélyt a belügyminister adja meg. A szóban levő törvény egyéb határozványai a törvényjavaslatba átvétettek. V. FEJEZET. A vadászati kihágások és azok büntetéséről. Az 1872. évi VI. t.-czikknek a vadászati kihágások specifikatiójáról szóló és büntetési tételeket megállapitó 21—28. §§-ait, azon módosítással vettem át a javaslat 27—34. §§-aiba, hogy az előforduló >pénzbirság< helyett, — a kihágásokról szóló 1879. évi XL. t.-ezikknek a büntetés nemét megállapitó 15. §-ával összhangzatban, — >pénzbüntetés< elnevezést használtam, s hogy a javaslat 32. §-ában körülirt kihágási esetre nézve, a pénzbüntetés mérvét a tiltott időben lőtt, árult vagy vett vad értékének arányában felemeltem. Ezen kihágásra az 1872. évi vadásztörvény 26. §-ában megszabott 2—10 frtnyi pénzbüntetést ugyanis, azon anyagi haszonnal szemben, melyet a tilalom ellen cselekvő, a lelőtt vad esetleg értékesithetéséből elérhet, — igen enyhének tartom. Az 1872. évi vadásztörvény 29—31. §§-ai a törvényjavaslat 35—37. §§-aiba vétettek át azon fennebb indokolt módosítás mellett, hogy »birság« helyett >pénzbüntetés< tétetett. A pénzbüntetések hová fordítását illetőleg a javaslat 38. §-ában, megtartván a törvény idevágó szakaszában foglalt azon rendelkezést, mely szerint a pénzbüntetések felerésze a községi szegénypénztár javára fordítandó, másik felére nézve ellenben azon módosítást tettem, hogy ezen felerész a feljelentőt illesse; ezen jutalombiztositással kívánván a vadászati kihágások éber ellenőrzésére és pontos bejelentésére hatni. A behajthatlanná vált pénzbüntetések átváltoztatása tekintetében, a javaslat 39. §-ában foglalt határozványok, a kihágásokról szóló büntető törvénykönyv 22. §-a rendelkezésével állnak összhangban. A javaslat 40. §-a abbeli rendelkezésének, — mely szerint az orvvadászatnak, vagy a vadak tilalmi időszakban való lövetésének elterjedése esetén, a belügyminister elrendelheti, hogy a vadak elárúsitása csak igazolványok mellett történhessék — czélja abban áll, hogy az emiitett tilalomellenes cselekmények elkövetése kivételes intézkedések alkalmazása által is gátoltathassék. Hason természetű rendelkezés foglaltatik az erdőtörvényben, a gyakori falopások meggátolására nézve, melynek tényleg történt foganatosítása sikeresnek mutatkozott.
