Képviselőházi irományok, 1881. XII. kötet • 354-425. sz.

Irományszámok - 1881-360. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a kir. járásbiróságok hatósági körébe utalt büntető ügyekben a felebbvitel korlátozását” tárgyazó törvényjavaslatra

359—360. szám. 61 VI. FEJEZET. Az eljárásról. Ezen fejezetben az 1872. évi vadásztörvénynek az eljárásra nézve előirt határozványai foglaltatnak, — a birói illetékesség iránt tett módositás, a büntető törvénykönyvek életbeléptetéséről szóló 1880. évi XXXVII. t.-cz. 41. § -a azon rendelkezésének felel meg, mely szerint a vadászati kihágások elbírálása a közigazgatási hatóságok illetékességi körébe utaltatott. Budapest, 1882. évi november hó 8-án. Beadja: Tisza Kálmán s. k. mint belügyminister. 360. szám. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a kir. járásbíróságok hatósági körébe utalt büntető ügyekben a felébbvitel korlátozását" tárgyazó törvényjavaslatra. Az igazságügyi bizottság tárgyalva a 229. számú törvényjavaslatot, az annak indokolásában előterjesztettek figyelembe vételével elodázhatlanul szükségesnek találta azt, hogy a bűnvádi eljárás törvényhozási szabályozását be nem várva, némely csekélyebb fontosságú büntető ügyekben a felebbvitel korlátoztassók, s ezen csekélyebb fontosságú ügyekben az ország legfőbb biróságához, a magyar kir. Curiához való felebbezési jog kizárassék. Figyelemre méltatva azon körülményt, hogy az 1872-ik évben a kir. legfőbb itélőszékhez beérkezett büntető ügyeknek száma csak 4,003 darabot tett, mely évenkint emelkedvén, 1881-ben már 12,930-ra rúgott a magyar kir. Curiához érkezett büntető ügyek száma, a folyó évben pedig január 1-től szeptember végéig e szám már 13,404-re emelkedett és igy a folyó év végéig a büntető ügyek száma a m. kir. Curián körülbelül 18,000-et fog kitenni. Figyelembe véve továbbá azt, hogy csupán a becsületsértési és könnyű testi sértési vétségek száma a folyó év első negyedében a m. kir. Curián 1,021-et tett ki, ugy hogy egy éven át csupán ezen kétnemű vétség száma a 4,000-et meghaladja, tehát az összes felebbezett büntető ügyeknek majdnem egy negyedrészét képezi. Tekintetbe véve végre, hogy a csekélyebb fontosságú büntető ügyekben, más államok sem nyújtják ugyanazon garantiákat, mint a nagyobb fontosságú büntető ügyekben, hogy előbbieknél a jogorvoslatoknak egy vagy más alakban való korlátozása, s illetve megengedett