Képviselőházi irományok, 1881. IX. kötet • 303-351. sz.

Irományszámok - 1881-331. 1882. évi XXXI. törvényczikk, a Szerbival 1882. február 22./február 10. kötött hajózási szerződésről

331. szám. 207 egy oldalról érinti a másik szerződő fél területét, a saját államuk törvényeiben előirt zászlót fogják viselni. Oly alkatú hajóknak, melyek csak egyszeri leusztatásra alkalmasak, hajólevélre nincs szükségük, és e tekintetben a tutajokkal egy szempont alá esnek. Járműveknél, melyek csupán közel fekvő vásárra szánt árúkat szállítanak, sem hajólevél, sem pedig hajós oklevél nem kívántatik. V. czikk. A hajólevél, melylyel a járműnek birnia kell, hogy folyamhajózásra alkalmasnak tekintessék, azon szerződő fél illetékes hatósága által állíttatik ki, a melyhez a jármű tartozik. A hajólevélnek magában kell foglalnia a tulajdonos nevét és lakhelyét, továbbá annak megjelölését, vájjon a jármű evezős, vitorlás, vagy gőzhajó-e, — esetleg a hajó nevét és számát, építési évét, hordképességet, valamint annak igazolását, hogy minden egyes részeiben és felszerelésében az arra hivatott és felesketett szakértők által megvizsgáltatott és a hajózásra alkalmasnak s megfelelőnek találtatott, — végre ama vizek megjelölését, a melyeken való hajózásra alkalmasnak találtatott. A hajólevél érvényességét veszti, mihelyt a jármű megszűnt a hajólevelet kiállító ország valamely alattvalójának vagy ezen országhoz tartozó valamely társulatnak tulajdona lenni. Azon állam illetékes hatósága, melyben a hajólevél kiállíttatott, köteles azt ugy a fentebbi esetben, valamint akkor is visszavonni, ha a jármű a hajózásra alkalmas állapotban nem találtatik. A tutajok (faszállitmányok) nem tartoznak hajólevelet előmutatni. Azonban minden tutaj vezetőnek el kell látva lennie oly okiratokkal, melyek a tutaj tulajdonosát, avagy szállítóját és a tutaj származási és rendeltetési helyét igazolják. VI. czikk. A haj ós-oklevél, melyre minden hajóvezetőnek szüksége van oly czélból, hogy a hajók, par la loi de leur pays dans les eaux de l'autre Partié ainsi que la oü le cours d'eau est limité d'un cőté par le territoire de l'autre Partié. Les bátiments construits de maniére á ne servir qu'á un seul voyage en aval, sontexempts de la patenté de navire, et assimilés, sous ce rapport, aux radeaux. Les báteaux qui ne transportent que des produits en destination de marchés voisins, sönt exempts et de la patenté de navire et de celle de conducteur. Arti ele V. La patenté exigée pour qu'un bátiment sóit reconnu apte a la navigation fluviale, sera délivrée par les autorités compétentes de la Partié contractante dönt il relévé. La patenté dóit contenir le nom et le domicile du propriétaire, une mention indiquant si le bátiment est un báteau á rames, á voile í ou á vapeur, éventuellement son nom et son numero, l'année dans laquelle il a été construit, son tonnage, la constatation qu'il a été examiné dans toutes ses parties et dans tout son armement par des experts commis et assermentés á cet effet, et qu'il a été reconnu bon et apte á naviguer, enfin l'indication des eaux sur lesquelles on l'a trouvé apte a naviguer. La patenté du navire perd sa validité du moment oú celui-ci cesse d'appartenir á un sujet du pays dönt elle émane, ou a une compagnie relevant du mérne pays. L'autorité compétente du pays ou cetté patenté a été délivrée dóit la retirer aussi bien dans le cas susmentionné que dans celui oú le bátiment ne se trouveraitplus dans lesconditions voulues pour la navigation. Les radeaux (trains de bois) ne sönt pas tenus de produire une patenté. Ghaque flotteur dóit cependant étre muni de papiers, constatant le propriétaire ou l'expéditeur, ainsi que la provenance et la destination du radeau. Article VI. La patenté nécessaire á tout conducteur pour qu'il sóit reconnu apte ár des dirige