Képviselőházi irományok, 1881. VIII. kötet • 240-302. sz.

Irományszámok - 1881-294. Törvényjavaslat, az 1872. évi X. t.-cz. érvényen kívül helyezéséről s a rima-murány-salgótarjáni vasmű részvénytársasággal, a tiszolcz-vashegyi vasut kiépitésének mellőzése s ezzel összefüggő egyéb kérdések rendezése tárgyában kötött szerződés beczikkelyezéséről

294. szám 347 tiszolcz-vashegyi vasútra szoritkozólag, mert a tiszolcz-rhóniczi iparvasut kiépítésének tervét, mint mely vasút kizárólag csak kincstári vas- és bányaművek czéljaira szolgált volna, a m. kir. pénzügyministerium már ekkor véglegesen elejtendönek találta. A m. kir. pénzügyministerium közegei által felállított műszaki műveletek szerint a tiszolcz-vashegyi vasút kiépítése csak 936,219 frtba került volna, vagyis szemben a közmunkaés közlekedési m. kir. ministerium által kidolgoztatott tervek alapján előirányzott 1.237,640 frtnyi költséggel, mintegy 301,421 frt lett volna megtakarítható. E feltevés, illetve számítás azonban helytelennek bizonyult be, s az új tervek beható megvizsgáltatása alapján constatáltatott ugyanis, hogy a sok tekintetben helyesbítést igénylő tervek szerint a vasút kiépítése legalább is 1.343,986 frtot venne igénybe, s hogy e szerint a vezetésem alatt álló ministerium terve alapján a vasutat még olcsóbban lehetae kiépíteni. Erről a m. kir. pénzügyministerium 1878. évi június 1-én tudósíttatván, ugyanakkor felkéretett, hogy a vasútnak melyik terv szerint leendő kiépítése iránt határozzon. Mialatt a vasút kiépítési módozatainak megállapítása iránt eme tárgyalások folytak, — melyek eléggé jelzik a kormánynak az építési költségek lehető leszállítására irányzott törekvéseit, a rima-murányvölgyi vasműegylet szerződéses jogaira hivatkozva, nem szűnt meg a tiszolczvashegyi vasút kiépítését szorgalmazni, szóba hozván mindannyiszor azon tetemes károk megtérítése iránti igényeit, mely károkat a tiszolcz-vashegyi vasút kiépítésének halogatása miatt annyiban szenvedett, a mennyiban vasérczszállitmányait még mindig a sokkal drágább közúti fuvarozás közvetítésével volt kénytelen száilitani. S ezen károk megtérítése iránti igényeit a vasműegylet közvetett utón tettleg is érvényesítette annyiban, a mennyiben a kormány által a gömöri iparvasutakra nézve az 1871. évi XXXVII. t.-cz. által beczikkelyezett szerződés értelmében elvállalt kamatbiztositási kötelezettségeinek teljesítésére felhivatván, vonakodott e felhívásnak eleget tenni, mindaddig, míg a nevezett vasút ki nem épül. A vasmüegylet által jelzett kárpótlási igény jogosultságát a kormány annyival kevésbé vonhatta méltányosan kétségbe, mert a fentebbiek szerint a kincstár a kérdéses vonal kiépítése tekintetében egyenes kötelezettséget vállalt, s mert másrészt a nevezett egylet képes volt beigazolni, hogy a tiszolcz-vashegyi vasút kiépítésének elmaradása miatt 1874. évi szeptember hó 5-től, mint a többi gömöri vonalak megnyitása napjától, 1877. év végéig szállítmányainak tengelyen való fuvarozására mintegy 164,000 frttal többet kellett kiadnia, mint a mennyibe a szállítás a tiszolcz-vashegyi vasúton a szerződésileg megállapított maximalis díjtétel mellett került volna. Ily körülmények között a pénzügyministerium indokoltnak találta a fenforgó kérdéseknek barátságos utón való rendezését megkísérteni, s igy jött létre a m. kir. pénzügyministerium és a rima-murányvölgyi vasmüegylet között 1878. évi július hó 18-án egy pótszerzödés, mely szerint az államkincstár egyfelől újból kötelezte magát a tiszolcz-vashegyi vasutat a pótszerzödés jóváhagyásától számítandó három év alatt kiépíteni s a forgalomnak átadni; másfelöl pedig a vasműegylet beigazolt szállítási kárainak egyenértékéül felmentetett a gömöri iparvasutak után elvállalt évenkénti 20,700 frtnyi kamatbiztositás fizetése alul, ugy a múltra, mint a jövőre nézve is azon napig, mig a tiszolcz-vashegyi vasút ki nem épül s a forgalomnak át nem adatik, a mely naptól kezdve s a még hátralévő időre a vasműegylet kamatbiztositási kötelezettsége ismét érvénybe lépett volna. Az, hogy e pótszerződésben a kincstár a vasút kiépítésére újabban is kötelezettséget vállalt, egyrészt a kincstár érdekében is feküdt, mert a vonal mentén fekvő állami bányászat kellő kiaknázása ezt felette kívánatosnak tüntette fel; másrészt pedig a kiépítés egyszerű elejtése a kormányt igen kétes kimenetelű pernek tette volna ki. A mi pedig a békés utón kiegyenlített kárpótlási fedezetét, vagyis a gömöri vasutakra nézve a vasműegylet által elvállalt kamatbiztositási összegek elengedését illeti; miután ezen kamatbiztositási összegek befizetésére nézve a többi