Képviselőházi irományok, 1881. VIII. kötet • 240-302. sz.
Irományszámok - 1881-294. Törvényjavaslat, az 1872. évi X. t.-cz. érvényen kívül helyezéséről s a rima-murány-salgótarjáni vasmű részvénytársasággal, a tiszolcz-vashegyi vasut kiépitésének mellőzése s ezzel összefüggő egyéb kérdések rendezése tárgyában kötött szerződés beczikkelyezéséről
348 294. szám. gömöri érdekeltekkel is nehézségek merültek fel, ennélfogva az ez irányban szükséges törvényhozási előterjesztést czélszerűbbnek látszott akkorra halasztani, mikor az emiitett többi nehézségek is megoldásra jutnak, és pedig annyival is inkább, mert a vasmüegylet által netán támasztandott per esetében a kincstár esetleg nagyobb összegben lett volna elmarasztalható. A tiszolcz-vashegyi vasút e pótszerzödés szerint 1881, évi július 18-ig lett volna kiépítendő s igy, miután a gömöri iparvasutakra nézve a kamatbiztositás fizetésének kötelezettsége ez utóbbi vasutak megnyitásának napjától, vagyis 1874. évi szeptember 4-töl vette kezdetét, a vasműegylet a pótszerződés alapján mintegy 140,000 frtnyi kamatbiztositási összegnek fizetésétől menekült, mi szemben a vasműegylet által 1877. év végéig 164,000 frttal számításba hozott kárpótlási követeléssel, az államkincstárra nézve méltányos s elég kedvező megoldási módozatnak volt tekintendő. A pótszerzödésben vállalt kötelezettséghez képest a kormány ezután ismét folyamatba tette a vasút kiépítése érdekében az elökészitö intézkedéseket, de a kiviteli módozatok iránt hosszabb idő alatt sem juthatott végmegállapodásra, a mennyiben a vasút kivitelének újabb és behatóbb tanulmányozása ismét csak azon meggyőződésre vezetett, hogy a vasút kiépítése a várható előnyökkel arányban nem álló áldozatokat róna az államkincstárra. Az 1881. év elején végre a legnagyobb lelkiismeretességgel folytatott tanulmányozások azon megállapodásra vezettek, hogy a tiszolcz-vashegyi vasutat legczélszerűbb volna a fogaskerék rendszer szerint kiépíteni, a mely rendszer szerint a vasút kiépítése és felszerelése időközi kamatok nélkül 1.375,000 forintot igényelne. Részemről e mellett a vasút jövedelmezőségének kérdését is tanulmány tárgyává tettem, s azon meggyőződésre jutottam, hogy a befektetési töke kamatozását is számba véve, állandó és oly magas jövedelmi hiányt kellene a kincstárnak viselni, mely még a vasműegyletnek per esetére netán fizetendő további kárpótlással sem állana arányban. Ennélfogva fölvetendönek találtam azon kérdést, vájjon tekintettel arra, hogy a tiszolcz-vashegyi vasút már ugy sem lenne a gömöri iparvasutakra vézve elvállalt kamatbiztositási kötelezettség lejártáig kiépíthető, s hogy ennélfogva a rima-murányvölgyi vasműegylet a kamatbiztositási kötelezettségtől a pótszerzödés értelmében már amúgy is teljesen megmenekül: nem volna-e czélszerűbb a tiszolcz-vashegyi vasút kiépítését egészen elejteni? Ezt részemről már csak a rima-murányvölgyi vasmű-egyletnél beállott birtokváltozásra tekintettel is, (a mennyiben t. i, ezen egylet időközben a salgó-tarján vasmű részvény-társasággal egyesült) kívánatosnak tartottam, mert ugy vélekedtem, hogy ha a kincstár által e részben elvállalt kötelezettség megszűntnek nyilvánittatik, s a vasműegylet helyébe lépett új vállalat még is megvalósítani óhajtaná saját érdekében a tiszolcz-vashegyi vasút kiépítésének tervét, ez esetre egészen újból felveendő tárgyalási alapon talán sikerülni fog e vállalatot az építési tökével többé arányban nem álló évi 30,000 frtnyi biztosítást meghaladó oly mérvű hozzájárulásra bírni, mely a kincstár áldozatát jelentékenyen alá szállítaná. S hogy az államkincstár a vasút kiépítése esetén nagyon is jelentékeny áldozatot hozna, ez a megejtett jövedelmezőségi számításokból kétségtelenül kiderült. Ugyanis az építési töke kamatozása és törlesztése czímén és a vasútvonal üzletben tartása folytán az államkincstár mintegy 200,000 frt állandó évi kiadással lenne megterhelve, mivel szemben a vasút forgalmából még azon nem várt esetben is, ha az eredetileg mintegy 550,000 métermázsára számított forgalom a kincstári vasmívek igazgatósága által kilátásba helyezett 1 millió métermázsára felemelkednék s ha az összes forgalomra a szerződésileg megállapított mázsamértföldenkénti 1*5 krnyi maximalis díjtétel alkalmaztatnék, legfeljebb 114,000 frt bevételre lehetvén kilátás, ekkép az államkincstár a vasút kiépítése esetén évenként legalább is 86,000 frtnyi összeget Jence kénytelen sajátjából pótolni.
