Képviselőházi irományok, 1881. VII. kötet • 170-239. sz.

Irományszámok - 1881-207. A véderő bizottság jelentése, „a véderőről szóló 1868-ik épvi XL. törvényczikk némely szakaszainak módositása tárgyában” benyujtott törvényjavaslatról

20ff 207. szám. Ugy Franczia- mint Olaszországban, daczára annak, hogy ott a tengerészet rendelkezésére sokkal több előképzettséggel biró anyag áll, a tényleges szolgálat mégis az első államban 5, a másodikban 4 év. Ezen megterheltetést azonban némileg ellensúlyozza azon kedvezmény, hogy a haditengerészetnél a tartaléki szolgálat, — a mely alatt az illetők béke idején be nem hívhatók, — leszállít! atik az eddigi 7 év helyett 5 évre, és igy addig, mig a szárazföldi hadseregnél a szolgálati kötelezettség 12 év, addig a haditengerészetnél az csakis 9 évig tartand. Visszatérve ezen két intézkedés anyagi részére, a bizottság kötelességének tartja jelezni, hogy a póttartalékosok 8 hét alatti kiképeztetése körülbelül évi 250,000 frt (melyből Magyarországra 80,000 frt esik) több kiadást fog okozni. A haditengerészetnél pedig a tényleges szolgálatnak 4 évre való meghosszabbítása, azon esetre, ha ezen meghosszabbítás folytán a béke-állomány létszáma is emeltetnék, valószínűleg szinte mintegy 300,000—350,000 forintba fog kerülni. Ezen kiadások azonban annyiban különböznek egymástól, hogy a törvényjavaslat elfogadásának esetére, a -míg a póttartalékosok kiképezésére évenként szükségelt 250.000 frtnyi kiadás már ezen törvény alapján is elkerülhetlenné válik és alig volna megtagadható, addig a haditengerészetnél netalán felmerülendő több szükséglet feltételes, a mennyiben annak megszavazása, a közösögyi bizottság határozatától függ. Mert a haditengerészetnél csakis azon esetben lenne több kiadás, ha mint az már fentebb említtetett, a béke-állomány létszáma emeltetnék. Mi egyébiránt a tényleges szolgálati idő meghosszabbításának, ellenben az egész szolgálati idő megrövidítésének természetes következménye volna. A törvényjavaslat azon további intézkedését illetőleg, hogy esetleg a hadkötelesek 4-ik korosztálya is, — bárcsak feltételesen és kivételesen, — az újonczáilitásra felhívható, — a bizottság kénytelen elismerni, miszerint ez a hadsereg érdekében, a javaslatban tervezett módosítások legsúíyosabbika és legterhesebbike. — Azonban mégis tekintettel arra, hogy különösen és leginkább Ausztriában a kivetett újonczjutalék már évek óta nem volt az első 3 korosztályból fedezhető, és az utóbbi évek hiánya meghaladta a 3000-et, — elkerülhetlenül szükségesnek látszik, hogy a monarchia törvényhozásai intézkedjenek ezen hiányoknak valami módon leendő pótlása és fedezetéről, ha meg akarunk felelni az 1879 :LI. törv.-czikk azon határozata és rendeletének, hogy a hadsereg hadi létszáma 800,000 főből álljon. A 4-ik korosztály felhivhatása azonban lehetőleg korlátozva van, mert az csak is akkor eszközölhető, ha a kivetett újoncz-, póttartaiék- és honvédségi jutalék az utolsó sorozásnál nem fedeztetett, és nagyohb mérvű hiány mutatkozott. Ezen korosztály felhívása esetében azonban, a mint a jutalék fedezve van, az újouczozás rögtön beszüntetendő. A 4-ik korosztály felhívására különben első sorban a honvédelmi minister van hivatva, ki azonban azt, a közös hadügyministerrel egyetértőleg határozza el. A bizottság bele bocsátkozott azon kérdés tárgyalásába is, hogy valyon nem volna-e czélszerűbb, ha a hadkötelezettség nem a 20-ik, de csakis a 21-ik évvel venné kezdetét. Mi által a hadsereg több physikailag kifejlett és alkalmas egyéneket nyerne az újonczozásnál. És hogy ennek folytán talán a 4-ik korosztály kivételes felhivása is véglegesen elkerülhető volna. Ezen kérdésre a bizottság tagadólag válaszolt. Mert igen nagy igazságtalanság és hátrány volna azokra nézve, kik már 20 éves korukban testileg egészen ki vannak fejlődve és tökéletesen alkalmasak a hadi szolgálatra, ha azok szolgálati kötelezettségöket, csakis egy évvel későbben kezdhetnék meg, — és igy természetesen csakis egy évvel későbben szabadulnának meg a hadkötelezettség alul. ' De különben is, ugy humanitárius, mint nemzetgazdászati szempontokból is igen óhajtandó, hogy a besorozottak minél fiatalabb korukban térhessenek vissza polgári foglalkozásukhoz.