Képviselőházi irományok, 1881. VII. kötet • 170-239. sz.

Irományszámok - 1881-207. A véderő bizottság jelentése, „a véderőről szóló 1868-ik épvi XL. törvényczikk némely szakaszainak módositása tárgyában” benyujtott törvényjavaslatról

207. szám. 207 Honvédségünk éle!képességének fokozám és biztosítására nézve haladás jelezhető. A honvédség fejlesztésének érdekében mindenesetre nagyon előnyös azon intézkedés, hogy az álló hadseregből önkéntesen jelentkező hadaprődok, a honvédség tényleges állományába áthelyezhetők. És hogy feladatuknak megfelelhessenek a honvédségnél, már ott, a hadapródi iskolában kötelesek a szükséges tantárgyakat magyarul tanulni. Mindenesetre haladást jelez az: hogy ezentúl a törv.-javaslat értelmében az egy évi önkéntesekből a honvédség is részesülend, a mennyiben azok, kik a hadköteles korban avattatnak fel, a hadjutalék végleges számbavételének eredményéhez képest, korosztály és sorszámuk szerint ezentúl a honvédséghez helyezendők át. Továbbá a feltételesen felvett egy évi önkéntesek is, sorszámuk szerint a honvédségnél kötelesek az egy évi szolgálatot teljesiteni. A 15-ik és 21-ik §§. ezen vivmányai különösen elvileg mindenesetre figyelemreméltók, és becsesek. És habár nem is hiszi a bizottság, hogy a honvédség szabadságolt állománybeli tisztikarában annyira érzett hiány teljesen orvosoltatni fog, mégis remélhető, hogy a honvédtisztek száma évről évre, habár szerény mérvben is, de szaporodni fog, még pedig kiképezett és műveltebb elemekből. Mi a honvédség harczképességét okvetlenül nagy mérvben emelni fogja. A bizottság egyszersmind azon reménynek ad kifejezést, hogy a honvédelmi minister hivatásának megfelelve, a fenti határozatok alkalmazásában teljes erélylyel fog eljárni. Kötelességének tartja a bizottság e helyen azon nézetét is nyilvánítani, hogy honvédségünknél egyike a legnagyobb bajoknak abban rejlik, miszerint azon tisztek legnagyobb része, kik eddigelé a hadseregbeli szolgálati kötelezettség (10 év) eltelte után, törvényes rendeltetésükhöz képest, a honvédséghez lettek volna áthelyezendők, saját kérelmezésök folytán, inkább továbbra is megmaradnak az álló hadsereg tartaléktiszti állományában, mintsem hogy köteiességszerűleg átlépnének a honvédséghez. Rendesen azon oknál fogva, mert igen jól tudják, hogy ha átjönnek a honvédséghez, ott nagy lévén a tisztek hiánya, ők a még hátralevő idő alatt a fegyvergyakorlatokra okvetlenül be fognak hivatni. Ellenben, míg ha a hadsereg tartalékos tiszti állományában maradnak, a behivatástól megkíméltetnek, kivált ha a 7 évi tartalékos időszak alatt már 3-szór be lettek hiva. Ennek a következménye azután az, hogy az utolsó 3 évben, mindössze csakis 172 tiszt jött át a hadseregtől a honvédséghez. Általában hazánkban a katonai szolgálattól való idegenkedés, egy igen szomorú jelenség, így a honvédtiszteknek nagy része, ha a 12-ik szolgálati évet betölté, siet lemondani rangjáról és ott hagyja a katonai köteléket. A bizottság kötelességének tartja a t. ház figyelmét felhívni arra is, hogy a honvédségnél gyakran előfordul az az eset, hogy ugy a szabadságolt állománybeli, mint a hadseregből a törvény rendelkezése folytán áttett tisztek, lemondanak tiszti rángj okról, még szolgálati kötelezettségök eltelte előtt. Mert tudják, hogy mint altisztek, de kivált mint közlegények, béke idején nem fognak behivatni, vagy csakis igen ritkán a fegyvergyakorlatokra, mig ellenben,, mint tisztek, szolgálatuk okvetlen igénybe vétetik. Ezen tapasztalatok folytán, a bizottság arra kéri a t. házat: íUtasitsa a honvédelmi ministert, hogy ezen a honvédségre oly káros eljárást gátolja meg az által: miszerint mindazok, kik szolgálati idejök letelte előtt mondanak le tiszti rangjukról, még hátralévő szolgálati kötelezettségök tartama alatt, akár mint altisztek, vagy mint közvitézek, a menyiben az a honvédségről szóló 1868: XLI. törv.-czikk 14. §-a értelmében eszközölhető, évről évre hivassanak be a fegyvergyakorlatokra. Bármennyire szigorúnak is tűnjék fel ezen törv.-javaslat 53-ík §-ának azon rendelkezése, hogy ezentúl a honvédségnél csak a szabadságolt állományhoz tartozó tisztek és hivatalnokok állanak nősülési tekintetben a köztörvények és szabályok alatt, a tényleges szolgálatban állók