Képviselőházi irományok, 1881. VII. kötet • 170-239. sz.

Irományszámok - 1881-207. A véderő bizottság jelentése, „a véderőről szóló 1868-ik épvi XL. törvényczikk némely szakaszainak módositása tárgyában” benyujtott törvényjavaslatról

207. szám. 205 Tekintetbe veendő még az is, hogy az összes egy évi önkénteseknek a fenti 11 év alatt csaknem fele, nem saját költségén, de a hadsereg költségvetésének terhére szolgált, talán legnagyobb részben csakis azért, hogy a katonai szolgálattól minél előbb megszabadulhasson. Szemben ezen eredményekkel tehát, a bizottság az egy évi önkéntesi intézmény kiterjesztését, minden új és szigorúbb feltételek nélkül nem ajánlhatja. A hadsereg harczképessége emelésének érdekében, a törvényjavaslat leglényegesebb módosításai a következők: A póttartalékosok ezentúl felavattatnak, a hadsereg különféle csapatai állományában felvétetnek, és nyolcz hét alatt katonailag kiképeztetvén, béke idejére haza bocsájtatnak. Szolgálati kötelezettségök 10 év, — és kötelesek az évenként tartandó ellenőrzési szemlén megjelenni. Továbbá a haditengerészetnél a sorhadállománybani szolgálat ezentúl nem 3, de 4 évre terveztetik. Végre a 4-ik korosztály, azon esetben, ha az ujoncz- és póttartaléki jutalékok és a honvédség legkisebb kiegészítő szükséglete az első 3 korosztályból nem volna fedezhető, — kivételesen és feltétele se a felhivhatő. A bizottság ezen elősorolt módosításokat, — daczára annak, hogy azokból a két első, habár kisebb mérvben, de mégis terheket ruház az államra — elfogadandonak véleményezi. Mert kétségbevonhatlan az, hogy a póttartalékosok eddigi intézménye igazságtalan és czélszerűtlen, — háború esetén pedig egészen hasznavehetetlennek bizonyult. A póttartalékosok eddigelé nem voltak semmi egyebeknek tekinthetők, mint egy használhatlan újoncz-állománynak, miután ezek sem felesketve, sem beosztva, sem katonailag kiképezve nem voltak. Háború esetén pedig, épen ezen okoknál fogva nem felelhettek meg hivatásuknak. Mert a mai hadviselés mellett, midőn a háborúk sorsa igen rövid idő alatt dől el, a még fel nem avatott és semmi kiképezíetésben nem részesült anyag, melynek felavatására 6—8 nap, megfelelő, legszükségesebb kiképezésére pedig ugyanannyi hét kell, nem is érvényesíthető. Ezen hiányokon a javaslatban foglalt módosítások lesznek hivatva segíteni, mert ezek szerint a jövőben a póttartalékosok besorozásuk és felavatásuk után 8 hét alatt katonailag a legszükségesebbekben ki fognak képeztetni, és azután haza bocsájtatván, legalább leend némi fogalmuk a katonai fegyelemről, a fegyverek kezelése és forgatásáról, melyeket évek hosszú során át sem fognak egészen elfelejteni. Ezen intézkedések folytán a póttartalék szorosabb összeköttetésben álland az összes fegyveres erővel, melynek a 2.'§. értelmében valódi kiegészítő része leend. Meg fog továbbá szűnni egy nagy igazságtalanság. Megszűnik u. i. a póttartalékosok ideiglenes és állandó volta. Eddigelé gyakran megtörtént, hogy tökéletes alkalmas egyének, az első és második korosztályból, sorszámuk szerint az ideiglenes pőttartalékba jutottak, és mint ilyenek, innen csakis a harmadik korosztályból soroztattak be a harczi állományba. És ez által, habár már 20 éves korukban is alkalmasak voltak, a katonai szolgálattól csakis 34 éves korukban szabadulhattak meg. A bizottság nem véli azt sem megtagadhatónak, hogy a haditengerészetnél a tényleges szolgálat egy évvel meghosszabbittassék, v. i. 3 évről 4-re terjesztessék ki. Mert meggyőződött arról, miszerint egy tengerésznek tökéletes kiképezése, a tengerészet oly számos, különböző ágaiban, ugy a tengeren, mint a szárazföldön, egészen és nagy mérvben különbözik az álló hadseregbeli katonák kiképzésétől, és hogy ezt 3 év alatt csaknem lehetetlen sikeresen eszközölni. Különösen, ha tekintetbe vétetik, hogy haditengerészetünk alig egy Vs-része állíttatik ki oly egyénekből, kik a tengerpart vidékén lakván, már egy bizonyos előismeret és képzettséggel birnak. A többi Vs-rész pedig minden ily előképzettséget nélkülöz.