Képviselőházi irományok, 1881. VII. kötet • 170-239. sz.
Irományszámok - 1881-207. A véderő bizottság jelentése, „a véderőről szóló 1868-ik épvi XL. törvényczikk némely szakaszainak módositása tárgyában” benyujtott törvényjavaslatról
204 207. szám. egy igen nagy része eddigelé még a képzettség és műveltség oly alantas fokán áll,— szellemileg különösen annyira kifejletlen, hogy azokat katonailag, 3 évnél rövidebb idő alatt, kellőleg kiképezni alig lehetséges. Nem hagyta figyelmen kivül a bizottság azon sokszor hangoztatott nézeteket sem, ha valyon a sorhadálíománybeli szolgálatot részben legalább nem lehetne-e úgy megkönnyiteni, illetőleg megröviditeni, ha a műveltebb osztályokból besorozottak, kik rendesen már 1—2 év alatt tökéletesen kiképezhetők, kiképeztetésök után rögtön szabadságoltatnának; — és ha az egy évi önkéntesi intézmény mindinkább kiterjesztetnék, és ha ezen kedvezmény elnyerhetése kevésbé szigorú feltételekhez köttetnék. Mely intézkedések által nagyobb mérvű megtakarításokat is lehetne elérni. A bizottság azonban ezen nézeteket ma még, mint időelőítieket nem oszthatja. Mert mig egyrészről a sorhadálíománybeli szolgálat rövidebb és hosszabb időre való meghatározása, és a hadseregben szolgáló egyének képességűk utáni osztályozása, illetőleg szabadságoltatása, nehezen volna összeegyeztethető az osztó igazsággal, és az ily módon való eljárhatás által út nyittatnék az egészen ellenőrzés nélküli önkénynek, addig másrészt ezen intézkedéseknem volnának eszközölhetők, a hadsereg harczképességének igen nagymérvű megkárosítása és veszélyeztetése nélkül. Mert ha minden ügyesebb és intelligensebb elem az idő előtti szabadságoltatások által elvonatnék a hadseregtől, a tökéletesen kiképezett, használható és jó altisztek hiányában lehetetlenné tétetnék minden hadsereg harczképességének első és alapfeltétele: ez pedig nem egyéb, mint a katonák gyors bár, de tökéletes kiképezése. A sorhadállományban a szolgálati idő leszállítása csakis akkor leend teljes megnyugvással javasolható és eszközölhető, ha mielőbb és hosszú évek során át sokkal több gond fog fektettetni a népnevelés terén a katonai kiképezésre; ha már az elemi iskolák első osztályaiban is figyelem fog fordíttatni arra, mit már az 1868: XXXVIII. t.-cz. 11. §-a előir, hogy: »az elemi iskolák tantárgyai között minden iskolában felveendő: a testgyakorlat, különös tekintettel a katonai gyakorlatokra.* Ha ezen irányban nemcsak hazánkban, de az egész monarchiában megtörténnek a kellő intézkedések és az ujonczok egy nagy részét nem kellend mindenekelőtt az első 4—5 hónapban csakis állni, mozogni és járni tanítani, továbbá azok több, mint % részét az olvasás és Írásban oktatni, akkor jön el majd azon idő, a midőn a sorhadálíománybeli szolgálatot a mostaninál rövidebb időre le lehet szállítani, de előbb nem. Ami pedig az egy évi önkéntesi intézmény kiterjesztését illeti, ugy a törvényjavaslat 21-ik §-ában foglalt, némi csekélyebb mérvű kedvezményeken túlmenni, tekintettel az eddigi tapasztalatok és eredményekre, a bizottság véleménye szerint nem volna czélszerü. Mert katonai szempontból megítélve, tagadhatatlan azon követelmény jogosultsága, hogy mindazok, kik az egy évi önkéntesi intézmény kedvezményeiben részesülnek, bírván a megfelelő műveltség és szellemi képzettséggel, — magokat ezen egy év alatt katonailag lehetőleg tökéletesen képezzék is ki, és a tartaléktiszti vizsgát tegyék le. Tagadhatatlan, hogy, katonai szempontból kiindulva, az egy évi önkéntesi intézmény főczélja épen az: hogy azon műveltebb elemből, — melynek könnyebbé és kevésbbé fárasztóvá tétetik a katonai szolgálat, — a hadsereg művelt és képzett tiszteket nyerhessen. Ezen szempontból pedig, a bizottságot, az eddig lefolyt évek tapasztalatai és eredményei kellőleg ki nem elégíthetik. Mert 1869-től 1881-ik év végéig, tehát 11 év alatt: Magyarországban az egy évi önkéntesek 1672% Ausztriában » > » > 3272% és így összevéve az egész monarchiában körülbelül csak 24% az egyévi önkénteseknek tette le a tartaléktiszti vizsgát.
