Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.

Irományszámok - 1881-148. Törvényjavaslat, a közadók kezeléséről

\ 210 148. szám. rülése végett azt is tüzetesen meghatározni javaslom, hogy mely összegek tekintessenek a csőd alatt fizetendő' folyó adóknak s más kincstári követeléseknek és hogy a tömeggondnok mily okból köteles óvakodni, nehogy gondatlansága, vagy más indulatú mulasztása által kijátszás történjék. A 96. %-hoz. Az 1876 : XV. t.-cz. 71. §-ának tartalmával szemben a javaslat 95. §-ában a szabad kézből való birtokvételek adótartozási következményei szabatosabban tüntettetnek elő, de egyszersmind a közös tulajdont terhelő adókra nézve a legfőbb itélő bíróság által is kimondott egyetemleges fizetési kötelezettség elve ajánltatik elfogadandóuak. A mi az ingatlant terhelő illetékek átszállását, s a fizető-köteles egyén megjelölését illeti, szükségesnek mutatkozott, hogy e tekintetben, az illetékszabályokon alapuló kivételeknek hely adassék. A 97. %-hoz. Az 1878. évi V. (büntető) törvénykönyv életbelépte folytán szabatosabbá lett, ha az 1876 : XV. t.-cz. 73. §-a helyett a javaslat 97. §-ában az utóbbi törvény meghatározásai szerint, jelöltetik meg az adóbehajtó közegek ellen elkövethető »hatóság elleni erőszak« bűntettének megbüntetése. Ez talán befolyással birand a közadók végrehajtásával megbízott közegek iránt, — sajnos — még néhoi mindig előforduló bántalmazások kevesbedésére. A 100. %-hoz. A jövedéki kihágási ügyek igen sokszor eredmény nélkül folynak le csupán azért, mert a biztosítási intézkedések kellő időben nem rendeltettek el. Ezért most, az új 100. §-ban szükséges volt a pénzügyi hatóságokat kötelezni arra, hogy a biztosításról kellőleg gondoskodjanak. A 106., 107. és 108. %%-okhoz. A magyar büntető törvénykönyvek (1878 : V. t.-cz. ésl879:XL. t.-cz.) életbeléptetéséről alkotott 1880-ki XXXVIl. t.-cz. 9. és 13. §§-aiban foglalt határozatoknak az egyenes adók, a jövedékek, a fogyasztási adók és illetékek iránt fennálló törvények és törvényesített szabályoknak megsértése miatt indított jövedéki vizsgálatokra való alkalmazása sok félreértésre ad okot, sőt az emiitett §§-ok rendelkezéseinek a jövedéki bíráskodásra való alkalmazása az adó- és jövedéki büntető törvények és szabályok sikerét kérdésessé teszi, az országuak pénzügyeit pedig nem kis mértékben károsítani képes, és minthogy ezen §§-ok alkalmazását a budapesti királyi Ítélőtábla is elfogadta, a kir. ítélőtáblának, nijnt a jövedéki ügyekben másodfokúkig- s végleg határozó bíróságnak ítéletei ellen jogorvoslatnak nincsen helye, nem marad más ut hátra, mint ezen visszás állapot megszüntetése, illetőleg az emiitett §§-ok rendelkezésének a törvényhozás utjáni hatályon kivül helyezése iránt intézkedni. Ezen visszás állapotnak észlelésére a legelső alkalmat az 1879 : XL. t.-cz. 22. §-ának a jövedéki bíráskodásban való alkalmazása adta. Ugyanis az 1876. évi XV. t.-cz. 19. §-a értelmében a be nem hajtható pénzbírság helyett fogságbüntetés alkalmazandó akkép, hogy minden be nem hajtott 5 frt után egy-egy napi fogság essék. A bíróságok és köztük a budapesti kir. Ítélőtábla is a dohányjövedéki kihágások miatt itéietileg kirótt bírságokat behajthatatlanság esetén, az 1879 : XL. t.-cz. 22. §-a alapján minden be nem hajtott 10 frt után, egy-egy napi fogságra változtatják át. Ezen eljárás a törvényhozásunkkal össze nem egyeztetheti), minthogy — eltekintve attól, hogy a jövedéki törvények a fennálló államszerződések alapján a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok kormányával történt előleges egyezkedésekhez képest, a birodalmi