Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.
Irományszámok - 1881-148. Törvényjavaslat, a közadók kezeléséről
200 148. szám. A javaslatban tehát azon indítványt vagyok bátor előterjeszteni, hogy nemcsak az adófelügyelőnek fegyelmi ügye", hanem segédszemélyzetének fegyelmi ügye^ felett is a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya első fokban, a pénzügyminister másod fokban határozzon. Ez intézkedés megszünteti a fent jelzett visszásságokat és iiaíásosabbá teszi a közigazgatási bizottságok ellenőrzési jogát. 5. A törvényjavaslat Horvát-Szlavon-országokra nézve is két lényeges változást tervez. Az egyik az, mely a házadó felszólam]ási bizottságok működését, tekintettel azok teendőinek csekély voltára, megszünteti és a házadó felszólamlások elintézését a pénzügyigazgatóságra ruházza. A másik változás vonatkozik az 1876 : XV. t.-cz. 62. §-ára. Ugyanis az 1876 :XV.t.-cz. 84. §-a értelmében az adóbehajtás sikeres eszközlését elmulasztó közeg ellen, a 62. §-ban megállapított felelősséget a pénzügyigazgatóság mordja ki a nélkül, hogy ezen ügyre nézve a közigazgatási hatóságoknak bármely befolyásuk volna. A javaslat ettől eltérőleg befolyást biztosit e tekintetben a közigazgatási hatóságoknak oly módon azonban, hogy ezen befolyás az adóbehajtás sikerét akadályozni nem fogja, mert az emiitett hatóságok véleményüket csak egy bizonyos záros határidő alatt nyilváníthatják, s ha ezt nem teszik, a pénzügyi hatóság végzése végrehajtatik, ha pedig ellenkező véleményt nyilvánítanak, a felsőbb pénzügyi hatóság (pénzügyi igazgatóság, illetőleg a pénzügyminister) határoz. Át-érve már most a javaslatba hozott módosítások részletes indokolására, bátor vagyok ezekre nézve a következőket előterjeszteni: I. Rész. a 4., 5. és 7. %%-okhoz. Hiányos az 1876. évi XV. t.-cz. azon tekintetben, hogy a kir. adófelügyelők s közigazgatási bizottságok hatásköre nincs minden kétséget kizáró módon praecisirozva s a felebbezési határidők sincsenek pontosan megállapítva. E miatt a két hatóság között némelykor hatásköri összeütközések származtak; az adózók pedig nem mindig voltak tisztában, hogy jogorvoslatért mikor, hová forduljanak? Ezen hiányon a hatáskörök és felebbezési határidők pontos meghatározása mellett oly módoii óhajtok segíteni, hogy az 1876: XV. t.-cz. 4., 5. és 7. §§-ait elejtve, helyettök a czólnak megfelelő új szöveget vettem fel. Az új 4. §-ban — ugyanis — teljes világossággal körvonaloztam a kir. adófelügyelő hatáskörét, a mely annyiban bővíttetik, hogy azon adónemek közül, melyeknek megállapítása a most fenálló törvény szerint a kivető bizotttságokat illeti, ő vetné ki a IV. osztályúkeresen adót, a tőkekamat t ; s járadékadót, s a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adóját-, első fokon ő határozna a hibás kiszámítás vagy adótárgy megszűnése esetén eszközlendő helyesbítések, valamint az elemi csapások folytán adható adóelengedés iránti kérelmek felett, úgyszintén azon panaszok felett, melyek az adóvégrehajtással megbízott közegek ellen a zálogolás és árverés körül követett eljárás ellen emeltetnek. Ez által az ügymenet gyorsittatnék, s a közigazgatási bizottság teendője — utóbbi esetben csak a netaláni sérelmek másod fokon való orvoslására terjedne ki. A közadók beszedése és beszállítása körül felmerülhető kártérítési határozatoknak első fokon való meghozatalát azért tartom szükségesnek a kir. adófelügyelőkre bizni, mert az adóügyi igazgatásból folyó ezen ügyeket a speciális szakközegek rendszerint gyorsabban és a törvény határozatainak megfelelőbben intézhetik el, mint a bizottságok, s mert ez ügyekre nézve
