Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.

Irományszámok - 1881-141. Törvényjavaslat a köztisztviselők minősitéséről (Qualificatio)

141. szám. 101 1-sH melléklet a lál. számú irományhoz. Indokolás, a köztisztviselők minősitéséről (Qualiíicatio) szóló törvényjavaslathoz. A köztisztviselők kinevezése, illetőleg választása, a következményeket tekintve, igen fontos cselekvény, mert kétségbe nem vonható igazság, hogy a legjobb törvények, az élet viszonyainak leginkább megfelelő szabályok, rendeletek és intézkedések hatályossága azok helyes és szakértő végrehajtásától függ, mi ismét az egyéb kellékek mellett főleg képzett tisztviselőket feltételez. Annak lehetővé, valószinüvé tétele, hogy a kinevezéseknél, ha nem is mindig a legalkalmasabbak, de mindenesetre csak alkalmasak nyerhessenek állomást, az oly törvények czélja, mint a minőt ezennel van szerencsém tisztelettel bemutatni, s mely jövőre nézve ugy a kinevezés, valamint választás útján betöltendő állomásoknál az illetőktől eleve kimutatandó bizonyos minősítést követel. Nem tagadható ugyan, hogy lehet valaki formaszerű minősitvény nélkül is jó, sőt kitűnő tisztviselő, a minthogy a közélet minden ágában találunk kiváló egyéniségeket, kik képzettségüket alakszerűleg kimutatni nem tudják. Ezek azonban mindenesetre kivételek, ritkább esetek, melyek szabályt nem alkothatnak. E nehéz közkormányzati probléma megoldásánál az látszik a helyes kiindulási pontnak lenni, hogy — caeteris paribus — oly egyéntől hamarább várható a törvények, rendeletek szellemébe való behatolás, és annak folytán azok helyes alkalmazása, ki már a szolgálatba lépéskor megfelelő ismereteket, bizonyos mértékű képzettséget mutat ki, szóval, ki mint egy jeles tanár és publicista jellemzően monda, bizonyos »szellemi censusU igazol. így fogták ezt fel Európának legcivilisáltabb államai. Hasznos szolgálatot vélek cselekedni, — ha mielőtt a törvényjavaslat egyes szakaszainak indokolásába bocsátkozom — ezek ide vonatkozó intézményeiknek lényegét röviden megismertetem. Nevezetesen: Bajorországban az állami szolgálatra készülő jogi candidatusok iránt az 1830. évi Bajorország, márczius 6-án kelt királyi rendelet intézkedik, mely azonban később némi módositásokat szenvedett, melyeket részint a tapasztalás, részint az időközben életbe lépett német »GerichtsVerfassungs-Gesetz* szükségessé tettek. Mindenek előtt megjegyzendő, hogy a gymnasialis és egyetemi tanulmányok, továbbá az első theoreticus vizsgálat, az előkészitő praxis és a második, vagyis gyakorlati vizsgálat